Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.
Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában
1110. szám. 5 Politikai követelmény gyanánt kellett felismernie azon szembetűnő' tényre való tekintettel is, melynél fogva az ország területének legnagyobb-' részétől különváló jogvidékek egybeesnek az államnak azon területrészeivel, a melyeken a nem magyar "nemzetiségű és anyanyelvű állampolgárok igen nagy számban laknak és melyekre nézve, — habár nem is nagyobb intensitás&al, — az utolsó évtizedekben, habár csak szórványosan is, bizonyos separatistikus törekvések merültek fel. A partieularis jellegű jogterületekre nézve létező ez a tény, mig egyrészt az egyik nemzetiség részéről a magyar nemzet ellen a külföld előtt is emelt vádaskodásokban ismételve arra a pauaszra szolgáltatott okot, hogy a szigorúbb s az állampolgári jogoknak nagyobb mérvű megszorítására alapot nyújtó 1852. évi sajtórendtartás és 1853. évi osztrák büntető perrendtartás az országnak egyes részeiben épen azért hagyattak érvényben, mert azokon a területeken a terhelteknek legnagyobb része a nem magyar nemzetiségű állampolgárok sorából kerül ki; másrészt ennek a ténynek meg van a maga politikai jelentősége, a mennyiben a bűnvádi eljárás és a sajtóeljárás tekintetében is a partieularis jellegű jogforrások területe egybeesik a nemzetiségi elkülönítéssé]. Szemben ezen ténynyel, a bizottság át volt hatva attól a meggyőződéstől, hogy a közös eultúra mellett a jogegység lesz az a leghatalmasabb tényező, mely minden partieularis velleitás, s az idők folyamán esetleg felmerülendő separatisticus törekvések ellen a magyar államnak politikai egységét mindenha a legszilárdabban fogja óvni, a leghatározottabban fogja kidomborítani. Mindenek felett ezekből a politikai okokból ismerte fel tehát a bizottság elsőrendű törvényhozási feladatnak: létesíteni a bűnvádi igazságszolgáltatásnak minden ágazatában és egész vonalán kérésztől a nemzeti közös jognak egységét, melyre jogfejlődésünknek hagyományos iránya és évszázados törvényhozási törekvéseink egyenesen utalnak'; egységes nemzetté tömöríteni az állampolgárokat az annyi közjogi vonatkozást feltüntető büntető jog területén is és a partieularis jogvidékeken hatályban levő recipiált, idegen jogok helyébe ez irányban is érvényre emel/ni a nemzeti jogintézmények egybeforrasztó erejét. A fennebiekben előadottak mellett a bűnvádi eljárási jognak egységes alapelveken nyugvó s az államnak egész területére kiterjedő törvényhozási szabályozását megköveteli az állampolgári jogegyenlőségnek nagy elve is, melyet már az 1848. évi törvényhozásnak korszakos alkotásai és az országbírói értekezlet megállapodásai a büntető per tételes jogi rendezésénél első sorban szem előtt tartandónak nyilatkoztatnak s melynek értelmében az államnak minden polgárára, — tekintet nélkül lakóhelyére, nemzetiségére, vagy a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetési helyének esetlegességére, — ugyanazon jogszabályok alkalmazandók. Ezekhez járulnak azok az alkotmányjogi szempontok, melyek szerint azon feltételeket, melyek mellett a közjogi alaptörvényekben biztosított legfontosabb alkotmányos jogok: a becsület, a személyes szabadság, a házjog, a levéltitok sérthetetlenségének joga és a tulajdon, a bűnösségnek jogerős megállapítása előtt, puszta gyanú alapján korlátozhatók, illetőleg elvonhatok, jogállamban törvénynek kell megállapítania; továbbá, hogy hasonló fontosságú kérdésekben a döntés nem függhet a bíróságok változó tagjainak ingadozó egyéni nézetétől, hanem azt a keretet, melyben az igazságügyi hatóságoknak a btínper során eljárniok kell, a törvény kétséget fenn nem hagyó, világos rendelkezéseinek kell megszabniuk. A magyar nemzetnél, mely ezredéves történetének "annyiféle hányattatásai közben is alkotmányos szabadságához a legnemesebb s lesrrendithetlenebb ragaszkodással viseltetett; ebben az országban, a recipiált, reactionarius szellemű, idegen jogforrások, vagy az ingadozó és változó bírósági gyakorlat helyébe a nemzeti hagyományoknak megfelelő, szabadelvű törvénynek világos, határozott és szabatos rendelkezéseinek kell lépniök.
