Képviselőházi irományok, 1892. XXXIV. kötet • 1110-1124. , CCXLIX-CCLI. sz.
Irományszámok - 1892-1110. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, a bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyában
6 1110. szám. A modern korban, midiin a hatalmak megosztásának ^ 8 ellenőrzésének tana alkotmányjogi alapelv, az egyéni szabadságot nem lehet kiszolgáltatni a birói teljhatalomnak, a büntető ítélkezést nem lehet a korlátlan birói belátásnak ingadozó tetszésére bizni. A tételes törvény ^hiányát nem pótolhatja e téren legfőbb bíróságunknak az utolsó két évtizedben követett szabadelvű'* és a jogállam intézményeivel kellő' összhangzásban levő gyakorlata sem, mely különben az ország területének egy jelentékeny részére nézve amúgy sem képez jogforrást. Ezenfelül semmi alkotmányos garantia sem biztosítja azt, hogy idők multával felsőbíróságunk [gyakorlata, judikaturánk iránya változni nem fog, a jelenlegi szabadelvű gyakorlattal való szakítás pedig, sőt általában a judiuatura nagyobb mérvű ingadozásai is, a bűnvádi eljárási jog terén tűrhetetlen következményekre vezethetnének. Nem kerülték ki a bizottság figyelmét azon nagy jogi anomáliák sem, hogy a particularis jellegű nagyobb jogterületek mellett, öt törvényszék és pedig a deési, dévai, fehértemplomi, újvidéki és zilahi törvényszékek és több járásbíróság területén, az egymással szomszédos községekben is, olyan különféle jogforrások vannak hatályban, melyek kezdve a bűnvádi eljárás vezérelveitől, egészen a részletes rendelkezésekig, egymástól a leglényegesebben elütnek. Eltekintve azonban a kiváló súlylyal biró igazságszolgáltatási tekintetektől s ezek közt attól, hogy jogilag meg nem engedhető, mikép ugyanazon egy bíróság, a szerint, a mint a bűncselekmény az egységes igazságügyi törvényhozás alatt álló területen fekvő egyik vagy másik községben volt elkövetve, a vádrendszeren alapuló, a szóbeliséget és közvetlenséget, a nyilvánosságot és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét érvényre emelőés "az alkotmányos szabadság követelményeivel összhangzásban álló ujabb felsőbirósági gyakorlatunkat, vagy pedig az inquisitorius eljárásnak összes maradványait magában foglaló reactionarius irányú, recipiált jogok szabályait legyen kénytelen alkalmazni; valamint a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény vádja esetében: vájjon a sajtószabadságnak és a fokozatos felelősségnek alapelvein "' felépített magyar sajtóeljárási jogrendszernek, vagy pedig az együttes felelősség elvére fektetett, sőt a^ köteles figyelem és gondosság elmulasztása miatt büntető határozatokat tartalmazó, általában a sajtószabadság elvétől gyökeresen eltérő sajtórendtartást alkalmazza-e? teljesen eltekintve az igazságszolgáltatási szempontoktól, már a fennebb kifejtett politikai és alkotmányjogi tekintetek is arra indították a bizottságot, hogy a bemutatott törvényjavaslatot általánosságban egyhangúlag ; részleteiben pedig az alább tüzetesen megjelölt és indokolt módosításokkal elfogadásra ajánlja. III. Szervezeti kérdések: esküdtbíróság, népbirák és ügyészségi megbízottak. A törvényjavaslatnak a birói szervezetre vonatkozó részét a bizottság beható és kimerítő tárgyalás alá vette. A javaslatnak a birói szervezetet érintő lényegesebb újítása az, hogy az esküdtszék előtti eljárást azzal a kifejezett szándékkal szabályozta, hogy az esküdtbíróság hatásköre nemesak a nyomtatvány utján elkövetett, hanem más, súlyosabb beszámítás alá eső bűncselekményekre is kiterjeszthető legyen. Az igazságügy miniszter által a bizottság " tagjaival közölt előadói tervezete az életbeléptető törvénynek, tájékoztatta a bizottságot azon hatáskört illetőleg, melyet az igazságügyi kormány az esküdtbiróságnak szánt s a bizottság, habár lényegesen tágitandónak véleményezte e hatáskört, mégis éléuk helyesléssel üdyözölte a minister úr e szándékát, mert meg van arról győződve, hogy esküdtbíróság j nélkül a bűnvádi eljáráBlj alkalmazására hivatott birói szervezetet helyesen construálni teljes* lehetetlenség. Az igazságügyi bizottság ezen meggyőződését nemcsak a bűnvádi eljárás \ fejlődésének történetéből, hanem azon alkotmányos küzdelmekből is merítette, melyek az 1843. óta az esküdtbirósági intézmény meghonosítása körül hazánkban felmerültek.
