Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-1072. Törvényjavaslat, a lonjavölgyi vasut engedélyezése tárgyában
6 1072. szám. sem az egyidejűleg megkötött kartell határozmányai nem zárták ki a némely viszonylatokban útröviditő lonjavölgyi vasút megépítésének lehetőségét, sőt azok alapján bizonyos forgalmaknak a lonjavölgyi vasúton valő irányítása is fentartatott. Az ekként alakult új helyzet alapján a lonjavölgyi érdekeltség újból felvette a vasút létesítésének eszméjét és figyelemmel arra, hogy az előzmények szerint többé nem számithatott a m. kir. államvasutak oly mérvű támogatására, mintha a sziszeki peage-szerződés és kartell megkötése előtt, vagy az e részben folytatott tárgyalások meghiúsulta esetére számithatott volna, most már arra irányozta törekvését, hűgy tervezetének a helyi érdekeltség körében minél kiterjedtebb támogatást biztosítson s ehhez képest a lonjavölgyi vasút szárnyvonalaként a Piljenice, illetve Banovajarugától Pakráczig vezetendő vasútvonalról, az 1885. évi november hó 3-án kiadott előmunkálati engedély alapján elkészített tervezetnek kivitelét is czélba vette. Tekintve, hogy az ilykép kiegészített vasúti tervezet köré igen jelentékeny érdekeltség sorakozott, és tekintve azt, hogy a tervezett fő- és szárnyvonal közforgalmi jelentőséggel bír, a kormány a megszakadt engedélyezési tárgyalásokat a nyert előmunkálati engedélyek alapján elkészült tervezetek alapján újból megindította. Az 1887. évi november hó 19-én, 1889. évi április hó 24-én, továbbá 1894. évi szeptember hó 7-én, végül 1895. évi április hó 2-án tartott engedélyezési tárgyalások alkalmával azonban ismételt kísérletek daczára sem sikerült a lonjavölgyi vasút megépítésének biztosítása, mert a helyi érdekeltség körében a törzsrészvénytőke elhelyezhető nem volt, az engedélyt kérőknek a hiány pótlására irányuló az a kívánsága pedig, miszerint a tervezett vasúton irányítandó átmeneti forgalmakból eredő jövedelmek terhére a m. kir, államvasutak fix évjáradékot biztosítsanak, a mely évjáradék lekötésével a tervezők a törzsrészvénytőkénél mutatkozó jelentékeny hiányt kölcsön-müvelet utján fedezhették volna, a kormány részéről elvi szempontokból visszautasittatott. Végre is a múlt év nyarán, — a midőn a helyi érdekeltség saját hozzájárulásainak felemelésével a kormánynyal szemben támasztott igényeit tetemesen mérsékelte, s a midőn az akkor uralkodó kedvező pénz- és hitelviszonyok között a tervező consortium élén álló Berchtold Arthur grófnak — a vasút megépítése körül leginkább érdekelt moslavinai uradalom birtokosának és érdektársainak az elsőbbségi részvénytőke fedezetének biztosítása is sikerült, — a lonjavölgyi vasút és szárnyvonalának építési, üzletberendezési és egyéb engedélyezési feltételei, valamint a tőke beszerzési módja tekintetében oly megállapodások jöttek létre, a melyek alapján az engedélyt kérők a vasút megépítésére kötelezettséget vállaltak s a 130.000 forintban előirt engedélyezési biztosítékot a m. kir. központi állampénztárnál 1895. évi deczember hó 7-én letették. Ezek szerint a dugosello-novskai fő- és a banovajaruga-pakráczi szárnyvonalból álló »Lonjavölgyi vasut« megépítése biztosítottnak levén tekinthető, az engedélyezésről szóló törvényjavaslatnak és a törvénybe iktatandó engedélyokiratnak előterjesztése mellett az ezek alapját képező megállapodásokat, s ezekkel kapcsolatosan a törvényjavaslat és engedélyokirat határozmányainak indokait a következőkben van szerencsém előadni. A •/. alatt tisztelettel csatolt helyzetrajzban feltüntetett vasút dugosello-novskai fővonalának hossza 82"5 kilométer, banovajaruga-pakráczi szárnyvonalának hossza pedig. 30-7 kilométer, együtt 113-2 kilométer s az egész lonjavölgyi vasút mint szabványos nyomtávú gőzmozdonyú vasút lesz megépítendő. A pálya műszaki kivitelére és megfelelő üzleti berendezésére vonatkozó feltételek, melyeket mellékletben bemutatni szerencsém van, részletesen felsorolják azokat a követelményeket, melyek a vonal építésénél és üzleti berendezésénél követendők lesznek. Ezen feltételeket az engedélyokirat 3. §-a értelmében, annak törvényerőre emelkedése
