Képviselőházi irományok, 1892. XXXIII. kötet • 1071-1109. , CCXXXVIII-CCXLVIII. sz.
Irományszámok - 1892-1072. Törvényjavaslat, a lonjavölgyi vasut engedélyezése tárgyában
1072. szám. 7 után saját hatáskörömben fognám kiadni, miután gyakorlatilag nehézségbe ütköznék, a részletes kivitelben módosításoknak alávetett ezen feltételeknek törvénybe iktatása. Ezek tiszteletteljes előrebocsátása után áttérve azokra a megállapodásokra, a melyek alapján az érdekeltség a vasút megépitésére vállalkozott, felemlíteni bátorkodom, hogy a »Lonjavölgyi vasut« részére mindazon jogok és kedvezmények biztosittatnak, a melyek az 1880. évi XXXI. és az 1888. évi IV. törvényczikkekben megállapitvák, s nézetem szerint ezen kedvezményeket ettől a vasúttól, mely nevezetes helyi érdekeket lesz hivatva szolgálni, szemben azon jelentékeny áldozatkészséggel, melyet az érdekeltség a vasút létesítéséért hozott, megtagadni annál kevésbbé lehet, mert a vasút a létrejött megállapodások szerint kénytelen lemondani azon messzebb menő forgalmi igényekről, melyekre útiránya alapján támaszkodhatnék s teljesen alkalmazkodik a m. kir. államvasutak forgalmi és üzleti érdekeihez. További és pedig egyszer s mindenkorra adandó 500.000 frtnyi államsegélyt hoztam javaslatba a törvényjavaslat 2. §-a szerint a lonjavölgyi vasút számára azon alapon, mert az engedélyt kérőkkel létrejött megállapodások szerint ez utóbbiak az átmeneti forgalomban nemcsak a díjszabási jogot, hanem az átmeneti forgalomból eredő összes bevételeket is, és pedig évi 60.000 tonna erejéig feltétlenül, 60.000 tonnát meghaladó évi forgalom után pedig tonnánkint 40 krnyi pályahasználati díj ellenében az engedély egész tartamára a m. kir. államvasutakra ruházták át, feljogosítván a nevezett vasutakat arra is, hogy e pályát az üres kocsik átszállítására díjtalanul használhassák s egyúttal a m. kir. államvasutakkal való versenyről lemotídva, arra is kötelezettséget vállaltak, hogy a lonjavölgyi vasút helyi forgalmában is tartózkodni fognak minden oly díjszabási intézkedéstől, mely alkalmas lehetne arra, hogy a m. kir. államvasutak vonalairól a forgalmat elterelje. Ekként a törvényjavaslat 2. §-a értelmében nyújtandó külön állami segély tényleg lehetővé teszi a törzsrészvénytőke fedezetét, de egyúttal a m. kir. államvasutak számára az átengedett forgalmakban oly ellenértéket bir, mely a kincstárra nézve pénzügyileg teljes fedezetet nyújt, nem is említve azon előnyt, mely a díjszabási jog átengedése utján a m. kir. államvasutak számára biztosíttatott. Hogy a szóban levő állami segély az átengedett forgalom által teljesen kompenzálva van, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy már a szab. déli vasúttal 1890-ben létrejött megállapodások szerint évenként legalább 40.000 tonnái'a rugó oly forgalom biztosíttatott a dugosello-novskai útiránynak, melynek tiszta jövedelmi értéke pontos számitások szerint évi 24.000 frtra rúg. Midőn tehát a magam részéről az államsegély ellenértéke gyanánt a banovajaruga-pakráczi szárnyvonalra való tekintettel a-m. kir. államvasutak kizárólagos bevételét képező átmeneti forgalmat évi 60.000 tonnában állapítottam meg, — ezzel a külön állami segély ellenértékét oly módon biztosítsam, melyet úgy pénzügyileg, mint forgalmi szempontból is csak előnyösnek jelezhetek; s csupán csak azt kívánom még megjegyezni, hogy az átmeneti forgalomnak tőkében való megváltása által azt tartottam szem előtt, hogy bonyodalmas elszámolások mellőzésével a m. kir. államvasutak szabad rendelkezési jogát egyszer s mindenkorra biztositsam. A helyzet még abban az esetben se lesz kedvezőtlen a m. kir. államvasutakra, ha esetleg a szab. déli vasút vonalai állami kézbe kerülnek, mert ebben az esetben az átmeneti forgalom szabályozása oly feltételek alapján lesz rendezendő, melyek mivel sem lesznek kedvezőbbek a helyi érdekű vasutakkal szemben követett elbánásnál. Az engedélyokirat 4. §-ában kiköttetik, hogy a pálya építését az engedélyesek az engedélyokirat keltétől, vagyis a törvény hatályba léptétől számított két év alatt befejezni és a pályát a közforgalomnak átadni tartoznak. E határidő egyfelől a vasút hosszúságában, másfelől a nehezebb építési viszonyokban találja magyarázatát.
