Képviselőházi irományok, 1892. XXXI. kötet • 947-1031. , CCV-CCXXXII. sz.

Irományszámok - 1892-1016. Törvényjavaslat, az 1881. évi LXX., illetőleg az 1889. évi XLIII. törvényczikk hatályának meghosszabbitásáról és a jelzálogos kölcsönkövetelések bizonyos átruházásánál adandó bélyeg- és illetékkedvezményekről

1016. szám. 333 Melléklet as 1016. számú irományhoz. Indokolás. „az 1881. évi LXX., illetőleg az 1889. évi XLIII. törvényczikk hatályának meghosszabbításáról és a jelzálogos kölcsönkövetelések bizonyos átruházásánál adandó bélyeg- és illetékkedvezményekről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1889. évi XLIII. törvényczikk, a mely egyrészt az 1881. évi LXX. törvényezikkben a jelzálogos kölcsönök alacsonyabb kamatoztatása kölcsönökre való átváltoztatásánál (conversiójánál) igényelhető bélyeg- és illetékkedvezményekre vonatkozó rendelkezéseit továbbra — 1895. évi deczember 3t-ikéig — érvényben tartotta, másrészt ezeket a kedvezményeket a vasúti elsőbbségi kölcsönök conversiójára is kiterjesztette, — a folyó év végével hatályát veszti. Minthogy egyrészt, a magasabb kamatoztatású záloglevelek forgalma után itélve, még nem csekély oly jelzálogos tartozások állanak fenn, a melyek a kamatteher könnyítésére való kilátással átváltoztathatok, másrészt, a pénzpiacz viszonyaiban a kamatláb hanyatló irányzatát tekintve, változás nem állott be, sőt jelzálogintézeteink egyike épen a legutóbbi időben zálogleveleinek egy ujabb conversiőját vitte keresztül, a conversiók gazdasági jelentőségére való figyelemmel azok lehető elősegítésére az előföltételeket ma is meglevőknek tekintem. Ugyanazért a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat 1. §-ában az 1881. évi LXX. törvényczikknek a jelzálogos adósságok, és az 1889. évi XLIII. törvényczikknek az ezekkel az adósságokkal elméletileg hasonló elbírálás alá eső vasúti elsőbbségi adósságok alacsonyabb kamatozású adósságokra átváltoztatásánál igényelhető bélyeg- és illetékmentesség kedvezményének további öt év tartamára való fentartása lenne kimondandó. Ezzel az alkalommal a törvényhozás intézkedését óhajtom kieszközölni egy, a fennálló jelzálogos követelések alacsonyabb kamatoztatású ily követelésekre való átváltoztatásával rokon műveletre nézve adható kedvezmények tekintetében. Általánosan ismert körülmény, hogy vidéki takarékpénztáraink közül számosan pénzeiket jelzálogos kölcsönkövetelésekben helyezik el. Sok esetben ez az elhelyezés oly arányokat öltött, a mely a betéti üzlettel foglalkozó intézetek természetével alig egyeztethető össze. A betéti üzlet természete hozza magával, hogy a betétekből befolyó- tőkéket nemcsak biztosan, hanem akkép kell elhelyezni, hogy azok rövid idő múlva felszabadulva ismét rendelkezésre álljanak. A lefolyt két évtized alatt, a melyre a vidéki takarékpénztárak számának szaporodása ment végbe, a viszonylag csendes gazdasági viszonyoknál fogva eddigelé a fönnebbi állapot gazdaságilag visszás volta nagyobb mérveket nem öltött; ha azonban a gazdasági viszonyok mozgalmasakká válnak és pl. a betevők betéteiket rohamosan visszakövetelik, az intézetek közül nem egy, még ha követelései teljesen biztosíttattak, azoknak korlátolt mobilitása miatt könnyen válságos helyzetbe juthat.