Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-884. Az igazságügyi bizottság jelentése „a találmányi szabadalmakról” szóló törvényjavaslat tárgyában

56 884. szám. A 6. §. szabatosabb szövegezésével világos kifejezés adatik annak, hogy állami vagy magánalkalmazásban álló személyektől felszólalás esetében csak akkor tagadható meg a szabadalom engedélyezése, ha a bejelentőnek alkalmazásából vagy hivatalos állásából folyó teendője volt vagy szerződése arra kötelezte, hogy szakértelmét találmányokra használja fel. A 7. §-ban a pótszabadalomért folyamodó harmadik személyek érdekében a bizottság felveendőnek tartotta, hogy a bemutatott bejelentés az ott kitett záros határidő alatt lepecsételve tartandó, egyúttal pedig a 17. §. 2-ik és 3-ik bekezdésében foglalt intézkedéseket törvényszerkesztési technikai szempontokból ide helyezte át és nagyobb világosság okáért egyenesen kimondta, hogy pótszabadalom másnak, mint törgs-szabadalom tulajdonosának nem engedélyezhető. A 10. §-ban azon szabály juttatott érvényre, hogy a gyakorlatba vételre vagy használatra jogositott ebbeli jogát élők között csak akkor ruházhatja át másra, ha ezt a szabadalom tulajdonosa kifejezetten megengedte. A bizottság azon felfogásból indult ki, hogy a licentia jogi természete ezen átalános szabály felállítását indokolttá teszi. A 20. §. 2-ik pontját, mely a szabadalom megvonását már azon esetre kimondja, midőn a szabadalom tulajdonosa másoknak közérdekből szükségesnek mutatkozó használati engedélyeket kiadni vonakodik, a bizottság túlszigorúnak tartotta. A közérdek rugékony fogalma mellett a szabadalom egyik legfontosabb folyománya, a javaslat 8. §-ában is kiemelt kizárólagos jog nagyon ingadozóvá tétetnék. Okszerűen a szabadalom tulajdonosától csak az követelhető, hogy akkor, ha szabadalmát a belföldi szükségletet kielégítő módon nem gyakorolja és daczára ennek, megbízható belföldi vállalkozóknak használati engedélyt kiadni vonakodik, tőle a szabadalom kárpótlás mellett megvonható legyen. Ennek adott a bizottság kifejezést e pont ujabb szövegezésével. A szabadalmi hatóságokról szóló IV. fejezetet a bizottság lényegesen módosította. Mindenekelőtt ugyanis kereste azon biztosítékokat, melyek ily nagy hatáskörrel és fontos ítélkezési illetőséggel felruházott hatóságok sikeres működésének nélkülözhetlen feltételeit képezik és ezeket abban vélte feltalálni, hogy már a szabadalmi hivatalt is a kereskedelmi ministernek alárendeltsége alól kivonta és csupán annak felügyelete alá helyezte olyformán, hogy e jogát vagy közvetlenül, vagy a teljesen független szabadalmi tanács elnöke által gyakorolja; hogy továbbá kimondta, hogy a szabadalmi hivatal elnökét, alelnökét és állandó tagjait a kereskedelmi minister előterjesztésére 0 Felsége nevezi ki. Kimondandónak találta ezen felül a bizottság, hogy a szabadalmi hivatalnak elnöke a bejelentési osztály üléseiben részt nem vehet, nehogy esetleg intézkedéseit vagy az elnöklete alatt hozott határozatokat a neki alárendelt birói és műszaki tagok bírálják felül. Még nagyobb biztosítékokkal vette körül a szabadalmi tanácsot, mint legfőbb Ítélkező hatóságot. A birói tagok függetlenségét hatályosabban vélte megóvni az által, hogy kinevezésük időtartamát nem szorította öt évre, hanem kiterjesztette azon egész időre, a melyben mint legfelsőbb bírósági tagok működnek, hogy továbbá a tanács elnöke a magyar kir. Curia tanácselnökével egyenlő ranggal, jelleggel és javadalmazással bír és hogy reá is kiterjednek a birói hatalom gyakorlására vonatkozó 1869 : IV. t. ez. 8 —17. és 19. §-aiban, valamint a birák áthelyezésére és nyugdíjazására vonatkozó 1871: IX. t.-cz.-ben foglalt intézkedések, mégis azon a dolog természetéből folyó kivétellel, hogy az ezen törvényekben az igazságügyministernek adott hatáskör a szabadalmi tanács elnökére nézve a kereskedelmi ministert illeti. Megóvta a bizottság a birói függetlenséget az által is, hogy kimondta, miszerint a szabadalmi tanács elnöke és ülnökei által elkövetett fegyelmi vétségek és a vagyoni felelősség megállapítása, valamint az elnök kényszer-nyugdíjaztatása felett a magyar kir. Curia hasonrangú tisztviselőire nézve illetékes fegyelmi bíróság itél. A műegyetemi tanárok közül kinevezett ülnökök e tekintetben a m. kir. Curia bíráival egyenlő rangban levőknek tekintetnek.