Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-878. Törvényjavaslat, a Fehér és Tolna vármegyei helyi érdekű vasutak székesfehérvár-adonyszabolcsi és adonyszabolcs-paksi vonalainak engedélyezéséről
24 878. szám. Melléklet a 878. számú irományhoz. Indokolás, „a Fehér és Tolna vármegyei helyi érdekű vasutak székesfehérváradonyszabolcsi és adonyszabolcs-paksi vonalainak engedélyezéséről" szóló törvényj avaslathoz. Fejér és Tolna vármegyék, valamint Székesfehérvár sz. kir. város érdekelt köreiben már a múlt évtizedben élénk mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a két vármegyének ez idő szerint vasutakat nélkülöző egyes vidékei rgyrészt Székesfehérvárral, mint természetes forgalmi és gazdasági központtal, másrészt az országos vasúti hálózattal összeköttetésbe hozassanak. A számos tervezet közül, mely az évek során át felmerült, az érdekeltség támogatása mellett a megvalósulás stádiumába azon tervezet jutott, mely Fejér és Tolna vármegyei helyi érdekű vasutak együttes elnevezés alatt a székesfehérvár-adonyszabolcsi és adonyszabolcspaksi vonalak megépítését ölelte fel. A szóban lévő vonaltervezetek megállapítása és financírozása nem csekély nehézségekkel találkozott, mivel kezdetben a tervezet keretébe oly combinatiók vonattak meg, melyek egy helyi érdekű vasút keretében megvalósithatóknak nem bizonyultak. így nevezetesen az adonyszabolcs-székesfehérvári vonal kezdetben a szab. déli vasút budapest-székesfehérvári vonalával versenyző I. rangú vasutként terveztetett; a tervezet keretébe továbbá a paksi Dunapart szabályozásának eszméje is bevonatott. Tüzetesebb tanulmányok alapján mindezen combinatiók a közérdek sérelme nélkül mellőzhetőknek találtattak épúgy, mint azon terv is, hogy a szóban levő vonal kiépítésével kapcsolatban Székesfehérvár sz. kir. város részére a jelenleginél kedvezőbb fekvésű belső állomás létesíttessék. A tanulmányok ez utóbbi irányban is azt mutatták, hogy a városi forgalmat egy rövid közúti vonallal czélszerfíbben lesz lehetséges kiszolgálni. Miután ezen előkérdések tisztázása után a pénzbeszerzés feltételei is kedvezőbb alakulatot nyertek, a vasút engedélyezése immár akadályba nem ütközik. Tekintve, hogy a tervezett vasútvonal egy része, két már közforgalomban levő vasutvonalat köt össze s igy annak építésére és üzletére a ministerium az 1880. évi XXXI-ik törvényczikk 1. § a értelmében az engedélyt saját hatáskörében ki nem adhatja, a tisztelettel bemutatott törvényjavaslatban a székesfehérvár-adonyszabolcs-paksi h. é. vasút engedélyezésére a törvényhozástól ezennel felhatalmazást kérek. A vasút építésére és üzletére már megállapított feltételek lényegesebb határozmányait a következőkben van szerencsém ismertetni:
