Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-922. „Az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, az 51.számú „az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyában
250 922. ssám. több tagja a képviselőháznak fog befolyni az ítélkezésbe; de annál kevésbbé lehet e bizottságokat »szakerők«-ből összeállítani. Mentül kevesebb a bizottság s mentül kisebb benne a tagok száma, annál kevésbbé fog állani az, hogy a választások feletti bíráskodást a képviselőház gyakorolja. 5. A kik a választások feletti bíráskodást a parlament kezéből kiadni nem akarják, rendesen azzal argumentálnak, hogy ez által a parlament souverainitása, függetlensége csorbul, s magának a képviselőháznak tekintélye hanyatlik. Pedig itt nem a törvényhozás rendes functióinak átruházásáról, hanem a megalakulás kérdésében felmerült vitás választások feletti bíráskodásról van szó. A parlamentet csak egészben illetik a souverain jogok, melyek épen nem csorbulnak, ha a törvénytelenül szerzett mandátumok nem a parlament valamely bizottsága, hanem más testület által declaráltatnak érvényteleneknek. E jog átruházása nem lesz a parlament tekintélyének ártalmára, mert a bíróság nem a parlament tényeit, határozatait van hivatva felülbírálni, hanem egyes megtámadott választások érvénye felett dönteni. Sokkal jobban szenved a képviselőház tekintélye, ha valamely biráló bizottság eljárása (a mi a gyakorlatban majdnem elkerülhetlen) a képviselőházban éles kritika alá vétetik s ha egyes pártok nyíltan, a Ház ülésén megtagadják, hogy a képviselőház összeállítása törvényes alapon nyugodnék s hogy a képviselőház a választók, a nemzet igaz akaratát képviselné. Ezekkel, úgy hisszük, eléggé beigazoltuk annak a szükségességét, czélszerűségéf, hogy a megtámadott választások felett egy, a parlamenten kivül álló testületnek, független, szakképzett, részrehajlatlan bíróságnak kell itélni, s hogy e jog átruházása által a képviselőházra mi veszedelem sem hárul. S az 1874: XXXIII. t.-cz. nemcsak hogy ennek szükséges voltát elismerte; de meg is jelölte a bíróságot, melyre e jog átruházandó lesz: a m. kir. Curiát. Ámde itt önként felmerül a kérdés, alkalmas lesz-e a Guria ezen birói functiók teljesítésére? s nem volna-e helyesebb e czélra külön bíróságot szerveznünk? Külön bíróságot e czélra felállítanunk rendes javadalmazással akkor, midőn tudjuk, hogy (eltekintve egyes időközi választásoktól) e bíróság ténykedése, működése csak minden ötödik évben újul fel: teljesen felesleges volna. Politikai bíróságaink, melyek valamelyikére e jogot ráruházhatnók — nincsenek. E mellett azonban hangsúlyoznunk kell, hogy e biróság feladata nem könnyű és nem csekély, oly birákból tehát, kik e tisztet »ex nobili ofíicio« végeznék, a bíróságot megalakítani nem volna helyes. Jelenlegi viszonyaink mellett, a bíráskodást másra, mint a kir. Curiára, nem is ruházhatjuk. Legfőbb törvényszékünk, általában, kellő képzettségű, higgadt, tapasztalt szakerökből áll, kik egész életőket a jogszolgáltatás terén töltötték el. ítélkezésükben, ambitió, érdek, pártszenvedély őket, az éltök alkonyán álló férfiakat nem vezetheti. S ha a választói jog megállapítására vonatkozó vitás kérdésekben (a választói névjegyzék elleni felebbezések feletti bíráskodásra nézve) az eljárást a Curiára mertük bízni, s ellene nem akadt panasz még a leghevesebb parlamenti mérkőzések idején sem: — azt hiszszük, nyugodtan rábízhatjuk a kir. Curiára a megtámadott választások feletti bíráskodást is rábízhatjuk az igazságszolgáltatás küiön, fontos érdekeinek koczkázata, sérelme nélkül. Ennyit a képviselőválasztások feletti bíráskodás kérdéséről — általában. Áttérünk most az erre vonatkozó törvényjavaslat főbb elveinek ismertetésére.
