Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-922. „Az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, az 51.számú „az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyában
922. szám. 249 A kérvénynyel meg nem támadott választások, törvényszerűségének vizsgálata, azaz az úgynevezett igazolási eljárás szorosabb értelemben véve, nem is képez biráskodást s erre nézve a nézetek megegyeznek, hogy ez a képviselőház jogkörében meghagyandó. A hol azonban a választás kérvénynyel megtámadtatott, a hol a közérdek concret sérelme panaszoitatik: ott előáll a valódi bíráskodás szükségessége s csak erre nézve térnek el a nézetek, hogy ezen választások felett ki bíráskodjék? Már jelentésünk elején rámutattunk a választások feletti bíráskodás nagy fontosságára, kimutattuk, hogy a népképviseleti alkotmány eminens érdeke, követelménye, hogy a nemzet akarata szabadon és tisztán érvényesüljön. S a nemzet akaratának ilyen érvényesülését főleg, az elfogulatlan, részrehajlatlan s tegyük hozzá független és szakképzett bíráskodás biztosítják. Most már abstrahálva saját viszonyainktól, vizsgáljuk egész általánosságban, bir-e a képviselőház (alsó-kamara) az erre nézve szükséges kellékekkel? 1. A képviselőház politikai testület, tagjai nagyobbára magasabb műveltségű, társadalmilag is előkelő, de rendszerint bizonyos pártprogramm alapján megválasztott, valamely politikai párthoz tartozó férfiak. Ezen pártkötelékek közt küzdenek elveikért, s e pártprogrammhoz kötik parlamenti működésüket. A képviselőház tagjait tehát, azon ügyekben is, a hol itélniök kell, általában nem az igazságosság, hanem a politika vezérelve: a czélszerüség fogja vezetni; pedig a bíráskodás feladata az igazság kiderítése, szolgáltatása. E mellett a jó párttag ritkán fogja szem előtt téveszteni, a bíráskodásban is, a párttekintetek, pártérdekeket, melynek működését alárendelvén, független biró nem is lehet. 2. A bíráskodás egyik általánosan elfogadott alapelve, hogy senki se Ítéljen oly ügyben, melyben érdekelt. Pedig épen az imént előadottakból világos, hogy ha az illető képviselő személyében a megtámadott választást illetőleg nincs is érdekelve; de ritkán fogja magát távoltarthatni a pártérdekek befolyásától, és saját pártjának számát, erejét a többi pártok rovására majd növelni igyekszik. S mentől egyenlőbb a pártok számaránya, annál erősebb lesz az illető bíráskodó képviselők érdekeltsége. 3. A bíráló-bizottságok a képviselőház megalakulása után választás útján (néhol sor« solás, vagy elnöki kinevezés útján) alakittatnak meg. Még a bizottságok megalakításában is nem a bíráskodásra szükséges értelmi és erkölcsi qualiflcatió, hanem a pártszempontok a döntők, mert mindenik párt mentől többet igyekszik a saját tagjaiból e bizottságokba beleválasztani. Az ujonan alakult Ház tagjai, pedig egymást jórészben még nem is ismerik s igy a képesség, szakképzettség szempontjai e választásoknál nem is érvényesülhetnek. A hol a bizottságok kisorsoltatnak, ott a párttekinjetek vádja elesik, de a qualiflcatió egészen figyelmen kivül marad. A bíráló bizottságoknak a Ház elnöke által való kinevezésére nézve, pedig csak azt jegyezzük meg, hogy itt a képviselőház ez eminens jogát nem maga a Ház ruházza át egyes tagjaira s igy a biráló bizottságnak bíráskodása többé nem bírhat azzal a jelleggel, hogy »a Ház által rájuk ruházott« hatáskörben s annak nevében járnak el. 4. Egyébként, a mint tudjuk, a megtámadott választások felett nem maga a képviselőház, hanem annak egyes bizottságai (a biráló bizottságok) ítélnek. Mentül több bizottságot választunk e czélra s mentül több tagból állanak ezek: annál KÉPVH. IROMÁNY. 1892 —97. XXIX, KÖTET. 32
