Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.
Irományszámok - 1892-922. „Az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, az 51.számú „az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyában
248 922. szám. melyek szerint a Guria ezen hatáskörben eljár, külön törvény fogja meghatározni. Ezen törvény megalkotásáig a választások érvénye felett a képviselőház dönt«. Ezen törvéuy szerint tehát a megtámadott választások feletti bíráskodás már bíróságra ruháztatott s e jogot, ideiglenesen, csak az új törvény megalkotásáig volt a képviselőház gyakorlandó. Ugyanezen törvény következtében már 1874-ben Perczel Béla igazságügyminister egy, a választások érvénye feletti bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett be a képviselőházhoz, mely a Házban 64 szóval 62 ellen elvettetett. 1881-ben pedig, az előbbi javaslat elveivel megegyező, újabb javaslatot Pauier Tivadar igazságügyminister terjesztett be, mely 1883. év márczius havában szintén elvettetett. Mindkét javaslat, a kérvénynyel megtámadott összes választások feletti bíráskodásnak a Ház hatásköréből való kivételét s a kir. Curiára való ruházását contemplálta. Végre 1891-ben Szilágyi Dezső igazságügyminister beterjesztette »az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról* szóló javaslatot, melynek tárgyalására a képviselőház egy külön 30 tagból álló bizottságot küldött ki. E bizottság a javaslatot tárgyalás alá vettede az országgyűlésnek időközben történt feloszlatása miatt munkálkodását be nem fejezhette. 1892-ben a bizottság által eszközölt módosításokkal ugyanazon javaslat újból beterjesztetett. Az ülésszakonkint választatni szokott s e javaslat tárgyalására kiküldött bizottságok közül végre az 1895. év tavaszán megalakult bizottság e javaslat tárgyalását befejezvén, erről szóló jelentését a Háznak ezennel beterjeszti. Ez a képviselőválasztások feletti bíráskodás kérdése fejlődésének rövid váza, képe. Foglalkoztak azonban e kérdéssel, mint már emiitettük, nemcsak az európai parlamentek, hanem 1868 óta az államjogi jelesebb irók is, csak hogy inkább az ügynek elméleti oldalával. Németországban Gneist és Wáchter, Ausztriában Jelinek és Jaques, Olaszországban Luigi Pálma, hol egyes értekezésekben külön, hol alkotmányjogi munkáilban, figyelműket e kérdésre is kiterjesztették, de a bíráskodás gyakorlati kérdésének megoldására nézve igen eltérő eredményekre jutottak. A kérdés gyakorlati oldalának, az angol irodalomtól eltekintve, mely csak saját intézményeivel foglalkozik, irodalma igen kicsiny, szerény. A külföldi parlamentek vitáiban e bíráskodás szabályozásának szüksége igen gyakran lett felvetve. Poroszországban Lasker, Ausztriában Coronini és Jaques, Itáliában Bonghi voltak a parlamenten kivül álló bíróságok általi bíráskodásnak leghatározottabb szószólói. Mindannak daczára, Anglia, Svédország és Bulgária kivételével, az európai államok nem voltak hajlandók a választások feletti bíráskodás jogát a parlament illetve képviselőház kezéből kiadni. A magyar parlament, a mint emiitettük, már 1874-ben határozta el, hogy a megtámadott választások feletti bíráskodás bíróságra ruháztassék. Az erre vonatkozó törvényt azonban, több e részbeni kísérlet daczára, megalkotni nem sikerült. Az 1874-ben kimondott határozat következtében lőn a jelen javaslat is beterjesztve, melynek sorsa felett a képviselőház nemsokára dönteni lesz hivatva. Mielőtt azonban magának e javaslatnak ismertetésébe bocsátkoznánk, döntsük el, vagy legalább vitassuk meg röviden a kérdést. Szükséges és czélszerü-e, hogy a választások felett ne maga a képviselőház, hanem valamely más testület bíráskodjék?
