Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-922. „Az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, az 51.számú „az országgyülési képviselő-választások feletti biráskodásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

922. szám. 247 volt-e a választás egész lefolyásában ? Nem fordultak-e elő enuek folyamán, vagy megelőzőleg oly cselekmények vagy mulasztások, melyek a választás eredményét akként befolyásolták, hogy a választás maga a választók szabad akarata kifolyásának s igy évényesnek nem tekinthető ? Hogy a biráskodás első része az u. n. igazolási eljárás a képviselőház (alsóház) jogköréhez tartozik, — az iránt alig lehet kétség. Azonban a szorosabb értelmű bíráskodásra nézve, különösen azon eseteiben, melyekben valamely törvénysértés concret panasz tárgyát képezi: már elágazók a nézetek s az európai parlamentek termeiben ismételten felvetették a kérdést, mely hosszas eszmecsere, vita tárgyát képezte: nem volna-e czélszerű a szorasabb értelmű biráskodás funcióit a képviselőház kezéből kiadni s egy független, elfogulatlan birói testületre ruházni ? S e kérdésre nézve két ellentétes nézettel találkozunk a parlamenti vitákban és államjogi irók müveiben. Az egyik rész, féltékenyen őrzi a parlament föggetlenségét és souverainitását s e jogot más testületre átruházni semmiképen sem hajlandó; mert a törvényhozó testület minden államigazgatási és birói fórum felett kell hogy álljon s igy a képviselőházat még látszólagos függésbe sem engedi hozni, mivel ezen bár csak látszólagos függés által, a parlament (a képviselőház) tekintélye csorbát szenvedne. Ezekkel szemben, a részrehajlatlan független biráskodás szószólói akként érvelnek, hogy bíráskodás és törvényhozás két különböző dolog. A valóságos biráskodás nem czélja nem feladata a törvényhozó testületnek, mert a törvényhozó nem biró, hanem politikus lévén, a választások érvényére vonatkozó concret panaszok eseteiben is, nem az igazságot, de a czélszerűséget fogja keresni. Ennek folytán, de különösen azért, mert rendszerint valamely politikai párthoz is tartozván s a pártérdekek befolyása alatt többé-kevésbé el lévén fogulva, rendszerint nem alkalmas ezen birói functiók teljesítésére. Svédországban, Angliában, Németország több államában, Olaszországban, Ausztriában s nálunk Magyarországon is erős heves viták folytak e kérdés körül. A legtöbb államban e viták daczára, a biráskodás a képviselőház, helyesebben az e végből választott biráló bizottságok kezében maradt. Némely államokban azonban, bár a bíráskodást az alsóház (első kamara) gyakorolja, legalább a vizsgálat és az eljárás bíróságra ruháztatott. (Például Észak amerikai EgyesültÁllamok.) Végre vannak oly államok, melyekben a kérvénynyel megtámadott választások feletti biráskodás egészen a bíróságra van ráruházva. Ilyen Svédország és Anglia. Svédország volt az első állam, mely (1866 ban) a választások feletti bíráskodást a képviselőház kezéből kiadta s a legfőbb törvényszékre ruházta. De a legfőbb törvényszék, ezen hatáskörében, egy 48 tagú parlamenti bizottság ellenőrzése alá van helyezve, mely bizottság szavazatainak kétharmad részével felterjesztést tehet a királyhoz arra nézve, hogy a legfőbb törvényszék azon birája, ki bizalmára »érdemtelennek« bizonyulna, elmozdittassék. Anglia pedig az 1868. évi »Elections petitions and corrupt practices at elections-Act« és az azt módosító 1879. évi »Parliamentary elections and corrupt practices-Act« szerint a kérvénynyel megtámadott választások érvénye feletti bíráskodást szintén bíróságra (á Queens Bench division of the high court of Iustice«-ra) bízta. Nálunk Magyarországon az 1848: V. t.-cz. szerint, a választások feletti biráskodás joga a képviselőházat illeti. Azonban az 1874: XXXIII. t-cz. 89. §-ában ki lett mondva, miszerint »a kérvénynyel megtámadott választások érvénye felett a kir. Curia itél. Az anyagi és alaki szabályokat,