Képviselőházi irományok, 1892. XXIX. kötet • 871-922. , CXXXIII-CCIV. sz.

Irományszámok - 1892-904. Törvényjavaslat, a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról

190 904. szám. 2-ik melléklet a 904. számú irományhoz. Indokolás, „a Közép-Duna egységes szabályozásáról, valamint az ország egyébb jelentősebb folyóvizein első sorban szükséges szabályozási munkálatokról" szóló törvényjavaslathoz. Hollandián kivül nincs Európában ország, melyben a vizgazdaságnak nagyobb fontossága volna, mint hazánkban. Ármentesitő és lecsapoló munkálataink úgy a védett és javított terület nagyságát, mint a befektetett tőkét illetőleg páratlanul állanak. Természetes vizi utaink oly hálózatot képeznek, melynél nagyobbat csakis Oroszország képes felmutatni. Olasz- és Spanyolország után éghajlatánál fogva hazánk van arra utalva, hogy az öntözéseket és vízhasznosításokat a legnagyobb mértékben felkarolja és alkalmazza. A fekvésénél és a rendelkezésre álló vízmennyiségnél fogva öntözhető területe pedig nagyobb, mint a fentebb említett két országban. A Tiszavölgy ármentesitésére vonatkozó munkálatoknak párja, terjedelemre és fontosságra nézve, nem található. Európa legrégebben töltések közzé fogott folyója a Pó. E folyónak csupán a Ticino és Panaro mellékfolyók közti szakasza tehető párhuzamba a Tiszával, mert a Ferrarán alul eső része már a tenger befolyása alatt áll. A töltések hossza e szakaszon 514 kilométer, a védett terület 324.000 hektár. A Pó völgye után a legnagyobb ármentesítés a Loire völgyében található. A Loire töltéseinek hossza 483 kilométer, a védett terület 95.000 hektár. Ezekkel szemben a Tisza és mellékfolyói mentén a védett terület 1892. év végén mintegy 3,525.000 k. hold (3,025.000 hektár), tehát ugyanannyi, mint egész Hollandia mívelés alatti területe, a töltések hossza 2829 kilométer. A Duna és többi mellékfolyói mentén a védett terület 1.072,000 kat. hold (616.000 hektár) a töltések hossza mintegy 1000 kilométer. A még nem ármentesitett, de ármentesitésre szoruló terület nagyságát a Tisza és Duna völgyében összesen mintegy 400000 kat. holdra lehet tenni, melynek legnagyobb része a Szamos jobb- és balpartjain fekszik, utána következnek a temesi és dunai öbölzetek, majd a Dráva balpartja. Az ármentesítés mellett nem kevésbé jelentékeny munkálkodás indult meg az utolsó évtizedben a társulatok kebelében a belvizlevezetés és lecsapolás terén. Ugy a dunai, mint a tiszai társulatoknak túlnyomó többsége a levezető fő- és mellékcsatornákat részint már elkészítette, részint munkába vette, vagy legalább is a tervek végrehajtását határozattá emelte. Ezer és ezer kilóméterekre menő csatorna- és árokhálózat szövi át az ármentesitett területeket, — a tiszavölgyi társulatok csatornahossza 1892. év végén mintegy 3000 kilómétert tett ki — sőt mivel a folyók hosszas magas vízállása miatt a belvizek szabadon le nem folyhatnak, mind több és több társulat fordul a mesterséges kiemelés, a gőzzel való kiszivattyúzás felé.