Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 89 detik ki nyilvánosan, a vádirat, ítélet és tárgyalás közzététele tilos, a tárgyalásnál csak tüzetesen megjelölt hivatalos személyek lehetnek jelen és ezek is 1.000 márka pénzbüntetés, vagy hat havi fogház terhe mellett titoktartásra kötelezhetők. Az osztrák törvényhozás szintén gondoskodott a nyilvánosság korlátozhatásáról. Míg az 1850-iki perrendtartás csak a közerkölcsiség veszélyeztetését jelöli meg a korlátozás okául, addig az 1873-iki törvény (229. §.) ezt már megtoldja a közrend veszélyeztetésének okával. Az olasz perrendtartás ugyanez okokból tartja korlátozhatónak a nyilvánosságot (268. §.: »si la publicitá puö essere pericolosa per la morale, o pel buon ordine, a cagione della natura de fatti«). Nincs ok, a miért az európai törvényhozások felfogásától eltérve, akár több, akár kevesebb korlátot állítson a javaslat a főtárgyalás nyilvánossága elé. A közrend és erkölcsiség szempontjait látja tehát olyanoknak, melyek a nyilvánosság szabálya alól jogos kivételt követelnek. Hogy mikor van a közrend és közerkölcsiség veszélyeztetve: annak megítélését a javaslat a bíróság belátására bízza. Igen természetes, hogy a ^közrend veszélyeztetése* alatt nemcsak azt lehet érteni, ha tényleg csoportos fellépés történt fagy ilyentől tartani lehet, hanem tágabb magyarázatnak van helye. Az osztrák semmítőszéki judicatura szerint például a közrend veszélyeztetésének czíme alatt ki lehet zárni a nyilvánosságot felségsértési perekben, a pénzhamisítás bűntettei esetén. Semmi esetre sem szabad és nem is fogja a magyar bíróság a közrend veszélyeztetését oly tágan magyarázni, hogy eo ipso minden politikai természetű perben e czím alatt kizárja a nyilvánosságot. Ha az állam biztonságát veszélyezteti a politikai pör nyilvános tárgyalása: úgy helyén van a nyilvánosság kizárása, de csak az, hogy politikai háttere van valamely bűncselekménynek, éppen nem igazolja a nyilvánosság szabályától való eltérést. A közerkölcsiség érdeke leginkább a szemérem elleni bűntettek esetében, eagy a hol különösen nőszemélynek nemi dolgok tekintetében kell felvilágosításokat adni stb., követeli a nyilvánosság kizárását. A javaslat az ítélőbiróságra bizza annak megítélését, hogy a nyilvánosság kizárásának oka fenforog-e vagy nem, következéskép az elnöknek joga van ugyan arra, hogy bemeneti jegyek mellett engedi meg a megjelenést, vagy hogy a 295. §-ban felsorolt esetekben eltilthatja az; illetők megjelenését: de a nyilvánosság kizárása hatásköréhez nem tartozik. Az ítélőbiróság indítványra vagy e nélkül is mind a főtárgyalás elején, mind annak bármely szakában az egész főtárgyalásra, vagy annak egyes részére nézve, de mindig csak a felek meghallgatása után rendelheti el a nyilvánosság kizárását. A javaslat tehát — mint az elrendelheti kifejezés mutatja — csak facultative irja elő a nyilvánosság kizárását, következéskép a bíróságra hárítja az erkölcsi felelősséget, melylyel e jog gyakorlásának elmulasztása jár. Kötelezőleg előírni már csak azért sem lehet a nyilvánosság kizárását, mert végre is annak megítélése, hogy az eset a közrendet vagy közerkölcsiséget, sérti-e, a biró belátásától függ, és így a kötelező szabály is csak arra az eredményre vezetne, mint a facultativ rendelkezés. A facultativ rendelkezésnek még ama gyakorlati következménye is van, hogy soha se szolgálhat semmiségi okul, ha a főtárgyalás nyilvános volt. A kir. ügyésznek minden esetre első sorban kötelessége őrködni a fölött, hogy a közrend és erkölcsiség érdekeit a tárgyalás nyilvánossága ne veszélyeztesse, és így főleg ő reá hárul az indítványozás kötelessége. Minthogy néha csak egy vádpont, vagy egy tanúvallomás, vagy szakértői vélemény felolvasása vagy előadása igényli a nyilvánosság kizárását: óvakodni kell attól, hogy az ily részleges kizárás esetében az ügy további folytatására tévedésből kiterjesztessék a kizárás. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVIII. KÖTET. 12
