Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
oU 870. szám. A mi ama kérdést illeti, vájjon mely esetek volnának mégis azok, midö'n czélszeríí a vádiratot visszavonni és a helyett ujabbat benyújtani: erre nézve irányadóul lehet venni, hogy mihelyt a per e szakában teljesített vizsgálati cselekmények folytán a tett azonossága megváltozott, vagy kiderül, hogy az ügy a törvényszék hatásköréhez nem tartozik, vagy a terhelt által elkövetett ujabban felderített bűncselekmények miatt is vádat kell emelni, — és ezeknek elkülönítése nem czélszeríí, — akkor a vádirat visszavonása és uj indítványnak előterjesztése indokolva van. Körülbelül ezek az esetek azok, melyekben a közvádló az ausztriai gyakorlat szerint is szükségesnek tartja vádiratának visszavonását. Ha uj vádirat volt benyújtva és a vádló nem viszi az ügyet járásbíróság vagy közigazgatási hatóság elé: akkor a javaslat rendelkezése szerint a XV. fejezetben foglalt eljárást kell alkalmazni, mert csak igy érhető' el az a czél, hogy a terhelt előre állást foglalhasson a megváltozott váddal szemben és ha szükségesnek látja, kifogásait is érvényesíthesse. 7. A javaslat megkülömbözteti a főtárgyalás elhalasztását, félbeszakítását és elnapolását. E két utóbbiról, melyek már a megkezdett főtárgyalás után fordulhatnak elő, a főtárgyalás fejezetének indokolásában lesz szó. Az előbbi azonban e fejezet keretébe tartozik, mert a még meg nem kezdett főtárgyalás határnapjának megváltoztatásával jár. Az elhalasztás okainak taxativ felsorolása lehetetlen és igy meg kell elégedni azzal, hogy a javaslat csupán az ok fontosságát emeli ki. Az exemplificativ felsorolással sem jár haszon, mert az ausztriai perrendtartás (226. §.), mely kiemeli a vádlott betegségét és a megjelenés elháríthatatlan akadályait, kénytelen az »aus erheblichen Grundén* salvificatoria clausulával kiegészíteni a például felsorolt eseteket. Eltért a javaslat az osztrák perrendtartástól annyiban is, hogy a főtárgyalás elnökére bizza az elhalasztást, míg amannak rendelkezése szerint ez a felügyelő tanács hatáskörébe van utalva. Ha az elnök fel van jogosítva a határnap kitűzésére, ha hivatalból uj tanukat és szakértőket idézhet meg és indítványra vagy mellőzhetetlen szükség esetében vizsgálati cselekményeket is elrendelhet: akkor semmi ok sincs arra, hogy Ő a határnap elhalasztásának jogától megfosztva legyen, hisz sokszor az elhalasztás éppen a miatt szükséges, mert az általa elrendelt vizsgálati cselekmények teljesítése még nincs befejezve. Természetes, hogy lelkiismeretesen kell mérlegelni az elhalasztás okait és súlyos felelősség terheli az elnököt, ha könnyelműségből vagy önkénykedésből halasztja el a főtárgyalás határnapját. Nemcsak a főtárgyalás határnapja előtt, hanem még magán e napon is joga van az elnöknek fontos okból (pl. a vádlott vagy főtanuk elmaradása stb.) a főtárgyalást elhalasztani. De ha a főtárgyalás már kezdetét vette: akkor már csak félbeszakításnak van helye, melyet az elnök huszonnégy órára rendelhet el, míg hosszabb időre való félbeszakítás vagy elnapolás már a bíróság hatásköréhez tartozik. Nehogy a védő meg nem jelenését is oly okul tekintsék, mely miatt a főtárgyalás elhalasztandó, szükséges volt kimondani, hogy ezt csak akkor lehet halasztás okául elfogadni, ha az idő rövidsége miatt más védő már nem rendelhető. 8. A 291. §. második bekezdésébeu foglalt rendelkezést a javaslat egészen kivételes term'észetűnek kívánja tekintetni, melyet csakis akkor hozzon a törvényszék javaslatba, ha ezt akár jelentékeny költségkímélés, akár a bizonyító eljárás lényeges megkönnyítése követelné. Ha például nagyszámú tanút kellene kihallgatni, kik a főtárgyalásra kiszemelt helyhez nagyon közel laknak, ha múlhatatlanul szükséges az ítélőbiróság személyes helyszíni szemléje stb., akkor haszonnal járhat e kivételes rendelkezés alkalmazása, melyet ha az elnök vagy a kir. ügyészség szükségesnek tart, mindig tartoznak véleményüket a törvényszék elé terjeszteni, mely véleményes előterjesztését az igazságügyi miniszter elé juttatja.