Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 77 ' • b) A vizsgálati cselekmények teljesítése. A mennyire helytelen a per tagolátának értékét túlbecsülve csak azért, mert a vádaláhelyezés jogerőssé vált, a bizonyító anyagnak a főtárgyalás czéljából nélkülözhetetlennek mutatkozó kiegészítését kizárni: éppen oly visszás volna megengedni, hogy valóságos uj vizsgálati eljárás kövesse a vádaláhelyezést s így ellensúlyozza a tulajdonképeni előkészítő eljárást. Ezért csak az a perrendtartás fogja íel jól az »instruction intermediaire« feladatát, mely azt az említett két szélsó'ségtó'l megóvja és csak ama határig engedi meg a vizsgálati cselekmények teljesítését, meddig azokat szorosan a fó'tárgyalás előkészítése teszi szükségesekké. És bár a czél oly egyszerűnek és világosnak látszik, a törvényhozások mégis e kérdésben is eltérnek egymástól, csakúgy, mint a tanuk és szakértők idézésére nézve. Francziaországban az a perjogi elv irányadó, hogy a bíróságnak nemcsak a vizsgálat szakában, hanem a főtárgyaláson is kötelessége a való felderítéséről hivatalból gondoskodni, következéskép a per e közbeneső szakában is - a tényállás felvilágosítására szolgáló minden eszközt meg kell szereznie. Másrészről a vádlott tulajdonképen csak a vádhatározat után ismeri teljesen az ellene emelt vádat, most érintkezhetik csak szabadon védőjével s következéskép csak ekkor ítélheti meg: nem lenne-e érdekében szükséges az előkészítő eljárásnak kiegészítése, vagy nem kell-e bizonyos tanukat, kiknek a főtárgyaláson meg nem jelenhetésétől alaposan tarthat, már most kihallgatni. Ez alapon áll a franczia »instruction intermediaire et • complementaire«, mély ugyan folytatása a vizsgálatnak, de soha sem ölthet oly mértéket, hogy a közbeneső eljárást vezető biró tetszése szerint felforgassa az előkészítő eljárást s annak minden mozzanatát ismételje vagy pótolja. A franczia jog (303. §.) szerint tehát a főtárgyalás elnöke vagy az általa kiküldött biró nemcsak a felek indítványára, hanem hivatalból is elrendelheti és foganatosíthatja uj tanuknak kihallgatását, megbízhatja a szakértőket a kereskedő könyvek átvizsgálásával, elrendelheti a holttest felásatását és szemléjét stb. / német birodalmi perrendtartás szerint a főtárgyalás elnöke nem bir ama jogkörrel, mint a franczia jog szerint, azaz: vizsgálati cselekményeket nem rendelhet el és nem teljesíthet. Tanukat és szakértőket megidézhet ugyan a főtárgyalásra, de a közbeneső eljárásban tanukat vagy szakértőket ki nem hallgathat, szakértői szemlét el nem rendelhet stb., sőt auaa czélból, hogy a tanú megidézése indokolt leend-e, sem hallgathatja ki a tanút. E kérdésben a német birodalmi perrendtartás álláspontja semmi esetre sem elég tiszta és határozott s igen alkalmas controversiák előidézésére. A gyakorlatban úgy segítettek a hiányon — és ez a törvény szellemének meg is felel — hogy a főtárgyalás előkészítése czéljából múlhatatlanul szükséges vizsgálati cselekmények elrendelését czélzó indítványok tárgyában csak úgy, mint a .222. §. esetében, az ítélőbiróság határoz. Az ausztriai perrendtartás szerint a pernek e szakában a főtárgyalás elnökének nincs jogában hivatalból vizsgálati cselekmények teljesítését elrendelni. A felek indítványára azonban ezt teheti és csakis akkor tartozik a felügyelő tanács határozatát kikérni, ha az indítványt elutasítandónak tartja (224., 225. §§.). E három perrendtartás rendelkezéseinek kiemelése után a javaslat álláspontja a következőkben nyer felvilágosítást. A javaslat nem kívánja elzárni annak útját, hogy a főtárgyalás előkészítése czéljából szükséges vizsgálati cselekmények (tehát nem egész ujabb vizsgálat) is teljesíthetők legyenek, szükségesnek tartotta megengedni, hogy a felek e czélból indítványokat terjeszthessenek elő és egyezb'leg az osztrák törvénynyel, a főtárgyalás elnökét ruházza fel az elrendelés jogával, a megtagadást pedig a vádtanácsra bizza. Fölösleges időveszteséggel és munkapazarlással járna.