Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
76 870. szám. Az ausztriai perrendtartás abból az elvből indul ki, hogy a feleknek nem helyes korlátlan befolyást adni a tanuk és szakértők megidézésére. Az 1850-iki perrendtartás e kérdést nyitva hagyván, a tapasztalat sok visszaélést tárt fel, mely a korlátlan idézés jogából származott, következéskép az uj törvény birói határozattól teszi függővé az uj tanuk és szakértők megidézését. A feleknek kötelességök megjelölni a tényeket, melyekre a kihallgatást kérik és ha a főtárgyalás elnöke, kinél az indítvány teendő, ezt teljesíthetőnek nem tartja, köteles a felügyelő tanács határozatát kikérni. A javaslat szintén abból indul ki, hogy egyrészről a feleknek idézés iránti joga sok fölösleges tanúnak és szakértőnek megidézését vonná maga után és így ez sok fölösleges kiadást is okozna : másrészről amaz intézkedés, hogy a kérelmet saját hatáskörében az elnök meg nem tagadhatja és a feleknek az a joga, hogy a főtárgyaláson is előterjeszthetik az uj tanúnak és szakértőnek megidézése iránt kérelmüket, elég garantiát nyújtanak a netán előforduló visszaélések ellen. Ennélfogva megköveteli, hogy a felek indokolt indítványban térj esz szék elő idézés iránti kérelmöket és ha ezt az elnök teljesíthetőnek nem. találja, akkor a vádtanács határozatát kéri ki (288. §.). A javaslat egyezőleg majd minden perrendtartással, szükségesnek találta meghatározni, hogy a pernek e közbeneső szakában mely időpontig lehet indítványt tenni uj tanuk és szakértők megidézésére nézve, mert annak elejét kívánta venni, hogy az ellenfél a főtárgyalás előtt a felhívott uj bizonyítékokról értesítést ne nyerhessen és kellőleg ne tájékozhassa magát. . E czél elérésére szükségesnek mutatkozott, hogy az indítványt legalább négy nappal a főtárgyalás előtt, akár szóval, akár Írásban, terjeszszék elő a főtárgyalás elnökénél, mert csak így lehetséges, hogy legalább két nappal a főtárgyalás előtt az ellenfél értesüljön az uj tanuk és szakértők megidézéséről. Következéskép az elnöknek nem szabad elmulasztania az ellenfélnek az uj idézésekről kellő időben való értesítését. Az ellenfél értesítésének elmaradása, vagy nem kellő időben teljesítése a vádelv következményeként maga után vonná azt, hogy az ellenfél kifogása esetében a tanú vagy szakértő nem volna kihallgatható. Minthogy azonban a főtárgyalás elnöke és a bíróság a főtárgyaláson hivatalból is elrendelhetik uj tanuknak vagy szakértőknek kihallgatását, módjukban áll, ha szükségét látják a fentebb említettek miatt kifogásolt tanút vagy szakértőt is kihallgatni. Ez okból az értesítés elmaradásának vagy nem kellő időben teljesítésének említett következménye, úgy, mint az osztrák törvényben (222. §. 2. bek.), expressis verbis kimondva nincs is és ez annál inkább mellőzhetőnek látszott, mert a javaslat szelleme, mely szerint a feleknek az általok használandó bizonyítékokról előzetesen kell kölcsönösen értesülve lenniök, más következtetést meg sem is enged, mint azt, hogy a kellőleg nem értesített ellenfél kifogására a tanú vagy szakértő kihallgatása mellőzendő, ha fontos okok nem ajánlják teljesítését. A javaslat, eltérve áz osztrák törvénytől, de egyezőleg a franczia-német jog felfogásával, a főtárgyalás elnökét felruházza ama discretionalis joggal, hogy a mennyiben az előtte fekvő iratok szerint ujabb tanuknak vagy szakértőknek a főtárgyaláson leendő kihallgatását mellőzhetetlennek tartja, ezeket hivatalból idézhesse meg. Bízvást feltehető, hogy a főtárgyalás elnöke jogával csak az ügy érdekében fog élni. Ha éppen a bizonyítékok összegyűjtése tekintetében minden continentalis perrendtartás eltér a tiszta vádelv követelményeitől és a javaslat is az eljáró közegeket a vád és védelem szempontjainak egyenlő figyelemben részesítésére kötelezi; akkor valóban nem volna indokolt a főtárgyalás elnökét megfosztani attól a jogtól, hogy az ítélethozásra szükségesnek látszó anyag kiegészítéséről gondoskodhassék. A lehető legczélszerütlenebb intézkedés volna, ha a főtárgyalás elnökének ki kellene tfízni a főtárgyalást akkor, midőn meggyőződése szerint éppen bizonyos tanuk vagy szakértők meg nem idézése miatt halasztásnak volna helye.
