Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 75zásában, melylyel a feleket a tanuknak és szakértőknek főtárgyaiásra idézésére nézve felruházzák. A szorosabb értelemben vett vádper lényege azt követelné, hogy tisztán a felek gondoskodjanak a szükséges tanuk és szakértők előállításáról. Angliában és Skótiában a vádló állítja elő a terhelő és a vádlott a mentő tanukat, és maggánidézésre is kötelesek a tanuk megjelenni, ha a szükséges költségeket a felek előlegezik. A felek kölcsönös értesítésének kötelezettsége is az angol jog szerint (ellentétben a skóttal) nagyon korlátolt, a mennyiben csakis a vádló köteles a megidézendő tanuk neveit a vádiratra feljegyezni. A felek egyenlősége az angol jogban csakis látszólagos, mert a vádlónak, ki most már nem is magánszemély, rendelkezésére áll az egész rendőri apparátus és a kincstár, a vádlott pedig csak saját vagyonára és a jótékonyságra van utalva. Francziaor szagban az államügyészség, magánfél és a terhelt fel vannak jogosítva tanukat és szakértőket a végrehajtó útján korlátlan számban idéztetni a főtárgyalásra. Az idézésről annak kell gondoskodni és a költségeket is az viseli, a kinek érdekében áll a tanú kihallgatása. A tanuk jegyzékének közlése a kihallgatást megelőző huszonnégy óra alatt kölcsönös kötelezettség. A vádlott azonban tartozik vádlott-társával és a magánféllel, ez utóbbi pedig az államügyészszel közölni a tanuk jegyzékét. Ama vádlott előtt, a ki szegénysége miatt az idézéssel járó költségeket fedezni nem tudja, két út áll nyitva. Vagy a főügyészhez fordul ama kérelemmel, hogy az általa javaslatba hozott tanukat az ügyész vegye fel jegyzékébe (321. ez.), vagy az »assistance judiciaire* (szegényjog) alapján az elnökhöz fordul tanúinak megidéztetéseért. Ha a szegénység igazolva van és az elnök úgy van meggyőződve, hogy a tanúnak kihallgatása az igazság felderítésére szükséges, akkor a kérelmet teljesíti. Hasonlóképen a főügyész is elutasíthatja a kérelmet, ha 'a tanú kihallgatását fölöslegesnek találja. Oly szakértők idézésére, kiknek kihallgatását pusztán véleményük nyilvánítása czéljából tartják szükségesnek, szintén oly feltétel alatt történik, mint a tanuk idézése. Szakértői szemlét (Expertise) azonban csakis az elnök vagy a törvényszék rendelhet el. Azonban nemcsak a feleknek, kanem a főtárgyalás elnökének is az őt illető »pouvoir discretionnaire«-nél fogva joga van tanukat és szakértőket hivatalból megidézni. A megidézés még nem jelenti azt, hogy a megidézettet mindenesetre ki is kell hallgatni az esküdtszék előtt, sőt a franczia semmítőszék állandó judicaturája szerint az, hogy minden megidézett, tanút ki nem hallgattak, nem semmiségi ok (»elle peut écarter ceux dönt elle juge les despositions n'étre propres, qu'á prolonger les débats sans utilité pour la manifestation de la vérité. Cass. 19. avril 1821., 23. février 1843. 20. mart. 1818.« L. Eolland de Villargues a 315. czikknél 41. szám). A franczia jog szerint tehát a feleknek általában korlátlan joguk van a tanuk és szakértők megidézésére nézve; mégis a szegényebb osztályhoz tartozó vádlottak e jogát az államÜgyészi, illetve elnöki határozat korlátozza. A német birodalmi perrendtartás szerint (213, §.) a főtárgyalás czéljából szükséges minden idézést az államügyészség eszközöl. Ha a közbeneső eljárás szakában a vádlott uj tanuk és szakértők megidézését kívánja a főtárgyalásra: akkor ama tények megjelölésével, melyeket bizonyítani kíván, a főtárgyalás elnökénél teszi meg idézés iránti indítványát, ki erről határoz és ha az indítványnak helyt ad, ezt az államügyészséggel közli. De ha az elnök az indítványt elutasítja: akkor — sőt minden indítvány nélkül is — joga van a vádlottnak közvetlenül a végrehajtó útján megidéztetni a tanút, a ki azonban csak akkor köteles megjelenni, ha útiköltsége és időmulasztása fejében megfelelő pénzbeli kárpótlást kap, vagy az összeget letétbe helyezik. A főtárgyalás elnökének hivatalból is van joga tanukat és szakértőket idézni a főtárgyalásra. A német birodalmi perrendtartás szerint tehát a terhelt korlátlan számban és közvetlenül idézheti a tanukat és szakértőket a főtárgyalásra. 10*
