Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 61 nyomozás kiegészítésével az ügyészt vagy más közeget megbízni, hanem maga a törvényszék köteles ujabb tárgyalással tisztázni az ügyet. Eme »procédure accélérée« tárgyai természetesen csak közönséges vétségek lehetnek. Következéskép mind a politikai és sajtó vétségek, mind a külön törvényekben megállapított vétségek ki vannak véve. Az 1863. május 20-iki törvény szórói-szóra be van iktatva a Le Royer-féle javaslatba (Le Royer: 179—185. ez.). A senatus által módosított javaslat is feutartotta a törvény lényegét tevő két első szakaszt, de technikai okokból kihagyta a »De la procédure speciale au délit flagrant« fejezetből a többi rendelkezést, mert azokat más fejezetbe valóknak tartotta. A Demőle által benyújtott 1886-iki javaslat tehát már csak két szakaszban (187. és 188. ez.) foglalkozik eme külön eljárással, de ezek szórói-szóra egyeznek az 1863. május 20-iki törvény két első szakaszával. Az 1863. május 20-iki törvénynek a senatus és a képviselőház részéről egyaránt helyeselt felvétele az uj javaslatokba, fényes bizonysága annak, mily gondoskodással igyekszik Francziaország törvényhozása megfelelni a bűnvádi igazságszolgáltatás gyorsasága iránt joggal nyilvánuló kívánságoknak. Még a »citation directe« intézményét is szükségesnek tartotta sommásabb eljárással kiegészíteni és a tapasztalat megmutatta, hogy az egyéni szabadságra féltékeny franczia nemzet nem lát eme gyors eljárásokban sérelmet, hanem valóságos jótéteménynek tartja. A »La Justice criminelle en Francé de 1820 á 1880'« czímű kitűnő hivatalos kiadvány is csak az elismerés hangján szól erről az újításról, melyet a legszerencsésebbnek tart nemcsak azért, mert megrövidíti az előzetes letartóztatás tartamát és csökkenti az eljárás költségeit, de azért is, mert igen sok fölösleges munkától menti meg a vizsgálóbírót. Belgium, mely a franczia »eode« nyomán szintén ismeri a közvetlen idézés rendszerét, uj javaslatában is fentartja ezt és a parlamenti bizottság, helyeselve a franczia 1863-iki törvényt, még a »délit flagrant« esetében követendő külön eljárással (142—148. ez.) egészíti ki a »procedure correctionelle« fejezetét. Elmondja Thonissen jelentésében a jog rideg álláspontjából felhozható ellenvetéseket, de végre is eme meggyőződésre jut: »miért ne lehetne ama szabályok alól kivételt tenni, ha az igazságszolgáltatás érdeke követeli. Az észszerfíség és méltányosság határai között — úgymond — kötelessége a törvénynek a társadalom szükségleteit kielégíteni.* A német és osztrák törvények nem ismerik a franczia közvetlen idézés rendszerét. Amaz a facultativ elővizsgálattal, emez valamint ezzel, úgy a facultativ vádaláhelyező rendszerrel eleget vél tenni a modern irány ama követelményének, mely a fölösleges formaságok kritikájára és kérlelhetlen mellőzésére utal. Volt idő, midőn Németországban a franczia formák szerinti közvetlen idézés sem volt népszerűtlen. Midőn Bajorországban ama törvényjavailatot tárgyalták, melylyel a Rajnán inneni tartományokban a franczia bűnvádi perrendtartást kívánták életbeléptetni, az igazságügyi miniszter (Dr. Heintz) a franczia perrend intézményei között a legjótékonyabbnak nevezte a közvetlen idézés rendszerét. »A közvetlen idézés — úgymond — a legczélszerübb és legjobb, mit ő a franczia jogban ismer, mert nemcsak ama hatalmas haszna van, hogy gyorssá teszi az igazságszolgáltatást, hanem a minimumra szorítja az eljárás költségeic.« Maurer képviselő, ki a Pfalzban ügyészi minőségben hosszabb ideig működött, megjegyezte: »Mindenben aláirom azt, a mit az államminiszter mondott. Közvetlen idézés nélkül az egész eljárásra nem adok semmit« (1849. Gerichtssaal I. köt.). Ugyancsak a rajnai Pfalzban működött egyik kiváló államügyész (Schmitt: Die Staatsanwaltschaft im franz. Strafprozess. G-erichtssaal 1849. I.) azt állítja, »hogy a gyakorlatban mindenki elismeri a közvetlen idézés intézményének hasznosságát és czélszerűségét, mert mind Francziaországban, mind a bajor rajnai Pfalzban, a rajnai Porosz-