Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 57 4. Ha a terhelt vagy védője kellő időben kifogásokat adtak be, a vádtanács éppen oly módon tüz ki és tart tárgyalást (259—261. §§.), mintha a vádat a kir. ügyészség képviselné (278. §. második bek.). Az egyedüli eltérés csak az, hogy a magánvádlónak a tárgyalásról való ki nem mentett elmaradása, illetőleg képviseltetésének elmulasztása a vád elejtésének tekintendő és hogy erre a magánvádlót az idézőlevélben figyelmeztetni kell (278. §. harmadik bekezdés.). E rendelkezés is, mint a 276. §-ban kitűzött határidő sanctiója, összefügg a magánvádlói jogok megszűntének általános szabályával (49. §.) és arra szolgál, hogy a magánvádló igazolatlan elmaradásával ne akadályozhassa az ügynek befejezését. Egyébiránt e szabályból nem szárraazhatik jogsérelem a magánvádlóra, mert maga helyett nemcsak képviselőt küldhet, hanem érdekeit már azzal is megóvhatja, ha meg nem jelenhetésének elegendő okát a tárgyalás megkezdése előtt valószínűvé teszi, mely esetben a ' vádtanács elnapolhatja a tárgyalást (278. §. utolsó bekezdés). A magánvádlónak jelenléte a tárgyaláson mindig kötelező, ellenben a terheltnek elmaradása vagy képviseltetésének elmulasztása nem akadályozza a tárgyalás megtartását és a határozat hozását (260. §.). Az előbbi azért szükséges, mert magánvád esetében a vád elejtése igen gyakori és igy kívánatos, hogy a vádtanács, mielőtt a tárgyalást megtartja vagy határozatot hoz, a jelenlevő magánvádlót vagy képviselőjét a vád fentartása iránt megkérdezhesse. 5. Lényegesen eltérő az eljárás akkor, ha a terhelt a törvényes határidőben nem adott be kifogásokat vagy azokról kifejezetten lemondott. A vádtanács, a fennebb részletezett okoknál fogva ez esetben is köteles ugyan az ügyet vizsgálat alá venni, de e vizsgálat ekkor nem történik szóbeli tárgyaláson, hanem zárt ülésben (279. §.). E külömbséget az eljárás gyorsításának és egyszerűbbé tételének szempontja ajánlotta. A terhelt lemondott a kifogások beadásáról, s igy nincs ok arra, hogy szóbeli előterjesztés jogával legyen felruházva, a magánvádló pedig a vádiratban fejtette ki álláspontját s igy nincs szüksége arra, hogy még a vádtanács előtt is felszólalhasson. A zárt ülés menetét a javaslat nem szabályozza ugyan, de már a 116. §-ból kétségtelen, hogy azon csak a vádtanács tagjai lehetnek jelen, tehát a 279. §. esetében az ülésről a kir. ügyészség is ki van zárva. Az ülésen első sorban az előadó előterjeszti az ügy állását, azután a vádtanács tagjai az előadóhoz kérdéseket intézhetnek s egyes iratok felolvasását kívánhatják; ezek után pedig a vádtanács nyomban végzést hoz, mely a felekkel kézbesítés (79. §.) útján közlendő. A vádtanács a zárt ülésben mindazokat a határozatokat hozhatja, mint a szóbeli tárgyalás alapján. Abból a czélból, hogy a bíróság a magánvádló vádiratát minden irányban vizsgálat alá vehesse és az alaptalan vádat elutasíthassa: a 279. §. teljesen szabad tért nyit a birói cognitiónak. Nevezetesen a vádtanács elrendelheti: a nyomozás, illetőleg a vizsgálat kiegészítését, a mennyiben pedig vizsgálat nem volt tartva, vizsgálat teljesítését, továbbá egyes vizsgálati cselekmények helyesbbítését, ismétlését vagy uj bizonyítékok felvételét vagy megszerzését (262. §.); továbbá, ha hatáskörének vagy illetékességének hiányát állapítja meg, az ügyet az illetékes hatósághoz utasíthatja (263. §.). A vádtanács továbbá elutasíthatja a vádiratot és megszüntetheti az eljárást, megfelelő esetben felfüggesztheti az eljárás továbbfolytatását, és ha a most említett esetek egyike sem forog fenn, vádhatározatot hozhat. A zárt ülésen hozott végzésben a vádtanácsnak a 267. §. rendelkezései szerint, — hivatalból is — kell határozni a terhelt szabad lábon hagyása, illetőleg fogvatartása ' vagy fogságba helyezése fölött is. 6. A perorvoslat tekintetében analóg a javaslat intézkedése a vád alá helyező eljárás mindkét nemére nézve. Magánvád esetében következő a perorvoslat rendszere. KÉPVH. IROMÁNY, 1892 — 97. XXVIII. KÖTET. 8