Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 55 vád képviseletét, már önmagában véve azt a vélelmet kelti, hogy a vádnak nincs elegendő alapja. Mindezek arra utalnak, hogy a pótmagánváddal elkövethető visszaélések ellen a bűnvádi eljárásnak vádaláhelyező szakában is garantiák szükségesek. Igazolt tehát a javaslat álláspontja, hogy a magánvádlókép eljáró sértett részéről emelt váddal szemben több biztosítékot állít fel, mint a közhivatali felelősséggel terhelt és hatósági ellenőrzés alatt álló kir. ügyészség vádemelése ellen. A keresett garantiát, mint már érintve volt, csak a bíróság ellenőrzése nyújthatja. Egyedül a bíróságnak ama joga és kötelessége, hogy a magánvádló részéről emelt vádat minden esetben előleges vizsgálat alá vegye és törvéuyellenesség vagy alaptalanság esetében elutasítsa, fogja a kellőleg nem védekezett terheltet is a magán vádló túlkapásai ellen biztosítani. A 276—280. §-ok rendelkezéseinek alapul szolgáló vezéreszmék feltüntetése után áttérhetünk e rendelkezések részleteire. 1. A vizsgálat befejezését követő perszakban a sértettnek kettős szerepkör juthat. A mennyiben már a vizsgálat alatt képviselte a vádat, a 276. §. első bekezdése ugyanazt a kötelességet rója rá, a mely a közvádlókép eljáró kir. ügyészséget terheli (254. §. második bek.), t. i.: vagy a vádiratot kell a vizsgálóbírónál benyújtania, vagy a vád elejtését bejelentenie, vagy végre a vizsgálat kiegészítését indítványoznia. Ha az utóbbit tette és ez indítványát elutasították (129. §.), a 276. §. utolsó bekezdése értelmében a vádtanács végzésének kézbesítésétől fogva a határidő újra foly. A 276. §-nak most részletezett rendelkezései csak annyiban térnek el a 254. §-nak megfelelő szabályaitól, hogy az utóbbiakban a kir. ügyészség részére előirt tizenöt napi határidőt a 276. §. a magánvádló számára nyolcs napban szabja meg, továbbá, hogy a határidő elmulasztásához oly sanctiót köt, melyet a kir. ügyészséggel szemben nem alkalmaz. Az előbbeni eltérés az eljárás menetét gyorsítja a nélkül, hogy a rendszerint csak egy ügyben működő magánvádlóra túlságos terhet róna, a második pedig a 49. §. ama rendelkezéséből foly, hogy a magánvádló mulasztása a vádelejtés hatályával bir. Más szerepköre van a magán vádlónak, ha a vizsgálat alatt a kir. ügyészség járt el a vád képviseletében, sőt vádiratot is nyújtott be, de később, mielőtt e fölött a bíróság ügydöntő határozatot hozott volna, a vádat eUjtette. Ekkor a javaslat 276. §-ának második bekezdése szerint az ügyben a bíróságnál jelentkezett sértettek felhívandók, hogy a vádat az eljárás megszüntetésének terhe mellett nyolcz napi záros határidő alatt vegyék át. Az indokolás a 42. §. ötödik bekezdésénél fejtette ki azokat az okokat, a melyek igazolják, hogy a kir. ügyészség vádelejtése esetében nem a magán vád emelésére jogosított összes sértettek, hanem csak azok, a kik feljelentést, illetőleg magánindítványt tettek, vagy magánjogi igényök érvényesítése végett a bűnvádi eljáráshoz csatlakoztak, szólítandók fel a vád képviseletének átvételére. Az eljárás befejezése szerfelett elhúzódnék, ha a biróságaak az összes sértetteket fel kellene kutatnia és a felhívásra vonatkozó nyilatkozatukat bevárnia. Nem is volna igazolt, hogy a bíróság hivatalból nyomozzon ama sértettek után, kik az eljárás iránt semmi érdeklődést sem tanúsítottak. Minthogy a főmagánvádló soha sem, a pótmagánvádló pedig csak a 282. §. második bekezdése esetében indítványozhatja a közvetlen idézés elrendelését: a pótmagánvádlóul jelentkező sértett rendszerint háromféle nyilatkozatot tehet. Vagy vizsgálat elrendelését, vagy, ha ez már volt teljesítve, kiegészítését indítványozhatja, vagy kijelentheti, hogy átveszi a vádat. Az utóbbi nyilatkozatában arra is ki kell terjeszkednie, hogy magáévá teszi-e a kir. ügyészség vádiratát (278. §. első bekezdés.), vagy módosítást kiván-e rajta tenni, a mire, minthogy a kir. ügyészség jogaiba lép (43. §.), a 88. §. szerint kétségtelenül fel van jogosítva.