Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

38 870. szám. hangja s a felmentő ítéletet könnyen inkább az ügyes védelem, mintsem az ártatlanság valódi igazolása eredményének fogják tekinteni.* (11 processo penale e le riforme 1881. Milano.) Ezért éppen nem esik a facultativ vádrendszer túlzó magasztalásába az, a ki a terhelt érdekeinek és polgári szabadságának szempontjából magasabbra helyezi ezt a rendszert, a kötelező birói vádhatározat rendszerénél. Mert talán mégis csak a terhelt érdekei és polgári szabadságának tiszteletben tartása az, ha módot nyújt a törvény, hogy még a legsúlyosabb bűncselekmény esetében is megjelenhet a terhelt ítélőbirája előtt a nélkül, hogy a birói testület tekintélye súlyosbbitsa a vád terhét. De nem csekély sérelmet okozhat az egyéni szabadságnak a kötelező birói vádhatározat még azzal is, hogy a közbeneső eljárás menetének lassításával a letartóztatás és a vizsgálati fogság tartama is hosszabbodik. Minő igazságtalanság lehet ez a beismerő tettesre, kinek egyedüli vágya tudni, mennyi büntetéssel lesz sújtva, mert hogy bűnös, azt régen bevallotta. De sok fölösleges munkaszaporítással is jár a kötelező birói vádhatározat rendszere. A hol az ügyészség feladatának színvonalán áll, ott alig számbavehető az a néhány eset, melyben a bíróság az ügyészség indítványától a vádhatározatban eltér. A statistika mutatja, hogy az ügyészi vádindítványokat rendszerint elfogadják, sőt az is előfordul, hogy az ügyészi indítványok már előre határozat alakjába szerkesztve, birói határozatokká válnak, és igy alig számbavehető kivétellel fölöslegessé vált egy előadónak és még két bírónak foglalkoztatása. Egy most alkotandó perrendtartásnál a kötelező birói vádhatározat rendszere még több munkaszaporítással és az eljárás menetének nagyobb lassításával járna, mert a perjog mai állása mellett a törvényhozás a tisztán írásbeli vádaláhelyezést nem tarthatná fenn, hanem annak az "igazságos követelménynek, hogy a vádló és terhelt szóbeli meghallgatást nyerjenek a vádaláhelyezés kimondása előtt, eleget kellene tenni, a mint a jelen javaslatot megelőző három tervezet is ez alapon kívánta a vádaláhelyezést szabályozni. Nem kell bővebben indokolni, hogy ily kötelező contradictorius eljárás, különösen akkor, ha még a felebbvitel is meg volna engedve, miként azt az említett tervezetek két elseje tette, ok nélkül lassítaná az eljárás menetét. Valóban igaza van Glasernek, midőn a kötelező birói vádhatározat munkaszaporítására megjegyezte: »Es besteht alsó ein unverkennbares Missverhaltniss zwischen der zu losenden Aufgabe und den dafür aufgewandten Mitteln.« Minthogy tehát a facultativ vádrendszer az eljárást lényegesen gyorsítja és a birói vádhatározat biztosítékát a terhelt számára teljes hatályában fentartja, a javaslat e rendszert tette vádaláhelyező eljárásának alapjává. E rendszer nem experimentálás, nem puszta elméleti abstractio, hanem Austriában húsz év óta fennálló és általánosan kielégítő gyakorlat. Azok az aggodalmak, melyekkel a kötelező birói vádhatározat hagyományaihoz szokott férfiak e rendszer irányában viseltettek, mindinkább elenyésznek és a tudomány legelőkelőbb művelői magasztalással dicsőitik. Nem idézhetők e helyütt mindazok a dicséretek, melyekkel az osztrák rendszert oly tekintélyek, mint Cesarini, Borsani, Casorati elhalmozzák, elég legyen arra utalnunk, a mit a szabadelvűség tekintetében senki mögött nem álló classicus jogász, Carrara, »Invio al giudizio in Austria ed in Italia« czímű müvében (Opuscoli 6. kötet 425. lap) mondott: » . . . mindig a leghőbb vágygyal kívántam lelkemből, hogy hagyjanak fel a kötelező rendszerrel és tegyék valahára teljessé a védelem szabadságát azzal, hogy facultativvá teszik a terheltre nézve a vádlevél alapján a per elfogadását ... És midőn láttam, hogy ez óhajom megvalósítva és szentesítve lett az uj osztrák bűnvádi eljárás 210. czikkében, hasonló haladásra számítok nálunk is, remény, mely nő annak láttára, hogy az osztrák reformot Európa külömböző államainak legtudósabb jogászai helyeslik.« A facultativ rendszert a mi irányadó szakköreink is kiemelik a kötelező birói vádhatározat fölött. A szaktanácskozmányok — eltérve a megelőző két tervezet kötelező birói