Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 39 vádhatározatától — csaknem egyhangúlag ajánlották a kormánynak a facultativ rendszer behozását. Az irodalomban és szakgyülekezeteken is a legkiválóbb férfiak nyilatkoztak e rendszer mellett és valóban indokolatlan volna e gyakorlati intézményt mellőzni akkor, midőn a kötelező birói vádhatározat minden hasznát egyesíti annak rossz oldalai nélkül. A vádelv hive a franczia-német kötelező birói vádhatározati rendszer egyik főárnyékoldalát abban látja, hogy ez a biróságot is vádlóvá teheti, midőn feljogosítja, hogy a vád elejtése esetén is vádhatározatot hozhasson, illetve vádemelésre utasíthassa a közvádlót. Ez az intézmény sarktételében tagadja meg a vádelvet, összezavarja a hatalmi köröket, megfosztja a birót pártatlanságától, nem teszi a vitázó felek közötti döntő tényezővé; hanem valóságos féllé sülyeszti le. Nem logikai következménye ugyan ez inquisitorius elv megvalósítása a kötelező birói vádhatározati rendszernek, de a franczia-német jog bizonyítja, hogy azzal szoros kapcsolatba hozták, sőt egyik jó tulajdonságául emlegették, mi eme rendszert ajánlatosabbá éppen nem teszi. A vádelven alapuló perrend keretébe leginkább a facultativ vádaláhelyezés rendszere illik, mely a vádlóra bizza azt, hogy emeljeu-e vádat és minőt, s a biró beavatkozását csak akkor tartja indokoltnak, ha a felek között vitássá vált a vád kérdése. Egy okkal több, hogy a javaslat, mely a vádelv sarkalatos tételein alapszik, az osztrák törvényt kövesse, melyre, hogy Carrara »sarkcsillag gyanánt« mutatott az olaszok előtt és melyet, hogy ugyancsak ő »legszabadelvűbbnek és íegokszerübbnek, következőleg legjobbnak itélt a jelen század bűnvádi eljárásai között«, éppen a vádelv helyes megvalósításának és a facultativ vádrendszernek tulajdonítható. Igaz ugyan, hogy e rendszer csak ott számíthat sikerre, a hol az ügyészség eljárása komoly és tárgyilagos. A hol az ügyészséget az üldözés vad fanatisinusa ragadja el: ott megrendül a bizalom az ügyészség iránt és minden vádirat ellen orvoslást keres az üldözött állampolgár a bírónál. Egy kötelességeiről megfeledkezett ügyészi kar mellett sem a munkakimélés, sem az időnyerés szempontja nem érvényesülhet, mert tulajdonképen a gyakorlat változtatja át a facultativ rendszert kötelezővé. De vájjon lehet-e ettől nálunk tartani? Nem mutatja e a magyar kir. ügyészség rövid, de fényes traditiókban gazdag múltja azt, hogy egyrészről a liberalismus és valódi humauismus elveihez hűen ragaszkodik, másrészről az állam és a társadalom érdekeinek erélyes védelmét soha sem mulasztja el ott, a hol szükséges. Alig van ujabb keletű intézményünk, mely éppen a helyes irány megválasztásával oly hamar mély gyökéret vert volna a nemzet életében, mint a kir. ügyészség intézménye. És teljes joggal lehet arra számítani, hogy a bizalom csak fokozódni fog, ha a kerületi főügyészségeknek módjukban lesz nemcsak administrativ, de a vádfunctiók tekintetében is kellő felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni. Az ügyészi kar értelmi színvonalának folyton emelkedése és a kötelességek pontos teljesítésének mindinkább élénkebben nyilvánulása, biztos garantiát nyújt arra nézve, hogy miként Ausztriában a kifogások száma a minimumra zsugorodik össze: épp úgy a mi ügyészségünk is vádiratait egyedül a törvény parancsa és a tudomány elvei alapján fogja szerkeszteni és kifogások tételére alapos okot nem fog adni. Az eddigi tapasztalatok szerint nem kell attól tartani, hogy népünk a kifogás jogával visszaéljen. A gyakorlat emberei igazolhatják, hogy a legtöbb fogva lévő terheltnek csak egy kívánsága van, minél előbb az Ítélőbíró elé jutni, hogy a bizonytalanság kétségbeejtő helyzetéből szabaduljon. Azután a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a vádhatározatokat, melyek ismét rendszerint csak másolatai az ügyészi indítványoknak, felebbezéssel csak ritkán támadják meg. És végre a közvetlen idézés intézményével tett eddigi tapasztalatok is arról . győznek meg, hogy a terheltek nem panaszkodnak érdekeik sérelméről a miatt, hogy hosszú formális vizsgálat és vádaláhelyezés nem előzték meg a főtárgyalásra idézést. Általában el lehet mondani, hogy népünk, — különösen a szegényebb osztály, mely a bűntettesek legnagyobb számát