Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. szám. 35 az pedig, hogy a vád alá helyezés kérdésében bíróság határozzon-e, a terhelt kívánságára van bizva. E) Hazai jogunk. Régi gyakorlatunk nagy súlyt helyezett a perbe fogás tenyéré, söt az angol nagy jury-hez hasonló intézményre is találunk. Gyakorlatunkban ugyanis az a jogszokás fejlődött ki, hogy a táblai pörökön és azokon az eseteken kivül, midö'n a nemes ember, nemnemes ellen folyamatban lévő perben bűntárs gyanánt szerepelt, nemes embert büntető perbe fogni csak a megye közgyűlésének határozata folytán lehetett. E rendszerrel azonban éppen nem voltak megelégedve, mert a közgyűlésen nem annyira az igazságszolgáltatás szempontja, mint inkább a politikai és egyéb mellékérdekek voltak a határozathozásra befolyással. Számos követjelentés teszi is ezt a szokást méltó panasz tárgyává. Nyáry Pálnak a megyei bűnvádi eljárás lehető javítása iránt tett nevezetes indítványa szintén elítéli ezt a rendszert. - • • Később, habár a külön perbefogó határozat feltétlen törvényes szüksége mellett nemcsak a nemesekre nézve fennállott gyakorlat, de az id. törv. szabályok (II. 3. §.) és kir. szabályrendelet (1863. évi január 20-iki 21.103. sz. rendelet) szólnak, a gyakorlat annak csak az Írásbeli pernél adott helyt. E szerint; a vizsgálati eljárás befejezése után a terhelt perbefogása vagy az eljárás megszüntetése iránt mindig a törvényszék határozott. Több megyében a perbefogó vagy megszüntető határozatot a terhelt és a tanuk vallomásainak törvényszéki hitélesítése előzte meg, és a szükséghez képest a vizsgálat kiegészítése is el volt rendelhető. A vád alá helyezés (inactionatio) után a tiszti ügyész a bírósághoz intézett folyamodás alakjában, benyújtotta vádlevelét, melyben röviden kifejtve a bűntett tényálladékát, hivatkozással a törvényekre, vádlottat személyes megjelenésre idézni, a törvényes büntetés a kár és költségek megtérítésében és ezeknek végrehajtásában elmarasztalni kérte. E vádlevél másolatát közölték a terhelttel, kit egyúttal rövid határnapra megidéztek. A kitűzött napon a tiszti ügyész a törvényszék előtt a vádlevél és idézőlevél bemutatása mellett a pert felvette (levata), mire a terhelt személyesen vagy képviselőjével megjelenvén, azt a perbe igtatta és netaláni kifogásait (exceptio fori deelinatoria, contra iudicatum) előtérj észté, melyek fölött a bíróság határozott. Csak e határozat után következett az érdemleges eljárás. Az 1843-iki javaslat is kimerítően rendelkezett a perbefogásról. Két perbefogó széket javasolt. Felségsértés, hűtlenség, pénzhamisítás - és a király személye ellen sértő kifejezések eseteiben a kir. udvari főtörvényszék (kir. Curia) Ülnökeiből félévről-félévre a kinevezés rendsora szerint kiküldendő 13 tagból állott volna a perbefogó szék. Más bűntettek esetében a perbefogást az illető törvényhatóság perbefogó széke határozza el, mely az elnökkel együtt 13 tagból állott volna, végzés hozására azonban hét tag is elégséges. Mily gondot fordítottak a tervezet készítői arra, hogy a perbefogó szék. tagjai az ítélet* hozásban részt ne vegyenek: mutatja a javaslat 51. §-a, mely ezt kötelezőleg elrendeli. Az eljárás akként volt javasolva, hogy a közvádló a vizsgálati iratok vétele után hat nap múlva köteles a vádlottnak perbefogása vagy felmentése iránti véleményét a perbefogó szék elnökénél beadni, a perbefogó szék pedig a legközelebbi ülésben a vizsgálati iratok nyomán nem nyilvános ülésben, vagy a vádlottnak perbefogását vagy felmentését rendeli el, vagy az ügyet, ha nem a törvényszék hatásköréhez tartozik, az illetékes hatósághoz utasítja. A perbefogó szék végzése ellen felebbvitelnek nincs helye. A perbefogást elrendelő végzés után köte^ les a közvádló a vádlevelét legfelebb három nap alatt az ítélőszék elnökénél benyújtani. A vádlevél egyik példányát az idézéssel egyidejűleg kézbesítik a terheltnek. E tervezet is tehát a kötelező birói vádhatározati rendszerre volt alapítva és tisztán írásbeli lett volna a perbefogó eljárás. " Már az általános részben megvolt említve, hogy a Karok és Rendek az 1840: VII. t.-cz. 5*
