Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870 szám. 25 való megállapítását igen csalékonynyá teszi. Ha még figyelembe vesszük, hogy az irás könnyen elferdíthető', mások irása a tökéletességig utánozható, továbbá, hogy e czélra legnehezebb megbízható szakértőt nyerni: akkor valóban nem leket csodálkozni ama bizalmatlanságon, melylyel a jogász a »comparatio litterarum« bizonyítás eszköze irányában viseltetik. Angliában a gyakorlat oly nagy idegenkedést tanúsított az irás azonosságának szakértők által való megállapítása ellen, hogy törvénynyel kellett a birákat szakértők alkalmazására kényszeríteni. (Polgári ügyben 17., 18. Vict. c. 12., bűnvádi ügyben a 28. Vict. c. 18.), és ma is többre becsüli az angol biró minden szakértőnél ama tanú vallomását, ki az illető Írását hosszú időn keresztül olvasta és kinek emlékezetébe vésődött az irás typusa. Az ily tanú vallomásához azonban még több kétség férhet, mint a lelkiismeretes szakértők véleményéhez. A felhozott nehézségek és aggodalmak miatt a szakértők megválasztásában a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. Angliában leginkább vésnököket (graveur) alkalmaznak, nálunk rendszerint a szépirászatot tanítók köréből veszik a szakértőket, mitől eltérni addig, mig e czélra kellő számú speczialisták nem állanak rendelkezésre, a mi a legkívánatosabb volna, alig lehet. Legfeljebb tapasztalt levéltárnokok tehetnek még e téren jó szolgálatot. De a szakértők legnagyobb jártassága és szakismerete mellett is nem lehet eléggé ajánlani, hogy a biró, mielőtt véleményüket terhelő bizonyítékul használja, a leglelkiismeretesebben újra és újra gondolja meg ama számos esetlegességet, mely a vélemény alapját megingathatja. A javaslat az irást egybehasonlító szemlének sikere érdekében kettős intézkedést tesz. Egyik, hogy a bírónak kötelessége arról meggyőződni, hogy az összehasonlításra használt iratot tényleg ama személy irta, kire gyanú van, hogy a kétségbe vont iratot kiállította. A másik, hogy lehetőleg egyenlő időből valók legyenek az összehasonlítandó iratok. Ha nincs összehasonlításra alkalmas irat, vagy ha ezen fölül még szükségesnek tartja a biróság, akkor a terhelttől próbairást vesznek. De az már amaz elvnél fogva, hogy senki maga ellen bizonyítékot szolgáltatni nem köteles, minden kényszer kizárásával eszküzlendő. Külümben sem járna sok haszonnal a kényszerítés, mert az rendesen az irás szándékos elferdítésének eredményére vezet. V. Csalárd és yétkes bukás megállapítása. (251. §.) Ha a jelen javaslat czélszerfínek találta a szakértői lelet és vélemény szempontjából egyes büntetendő cselekmények tekintetében részletesebb utasítást adni: ügy valóban indokolt, hogy a csalárd és vétkes bukást is ama cselekmények küzé vette fel. Egyrészről a büntetendő cselekmény fogalmának tág, heterogén elemekből álló tartalma, másrészről ama gyakorlat, hogy a csalárd és vétkes bukások tárgyában a birói eljárás eddig rendszerint azzal vette kezdetét, hogy a kereskedelmi könyveket, mérleget stb. minden közelebbi utasítás nélkül egyszerűen kiadták a szakértőknek, ezek pedig nem is annyira szakértükül, mint valóságos nyomozó közegekül szerepeltek: valóban elkerülhetlenül szükségessé teszi néhány általános útmutatásnak a javaslatba való foglalását. Mindenekelőtt kiemeli a 251. §., bogy rendszerint a vád alapjául felhozott kürülmények és a biróság részéről adandó utasítás szabják meg a szakértői műküdés kürét. Nem kell tehát a szakértőknek kiterjeszkedni oly tények vizsgálatára, melyek nem a vád tárgyai s lehetőleg csak azokra a kérdésekre kell szorítkozniuk, melyeknek megoldását a biróság kijelölte. Ez nem zárja ki, hogy szembetűnő és a vád által mellőzött releváns körülményekre a biróság figyelmét fel ne hívják. Csak azt nem szabad megengedni, hogy a szakértők a vizsgálóbíró szerepét vegyék át. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVHI. KÖTET. 4
