Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
16 870. szám. A mi az eskü időpontját illeti: ezt, habár a bűnvádi eljárás siílypontja a főtárgyaláson nyugszik, mégis az előkészítő eljáiás szakára kellett tenni, mert a szakértői szemle rendszerint az előkészítő eljárás során teljesítendő és nem ismételhető, szükséges tehát, hogy e fontos bizonyíték felvételénél a letett eskü hatálya alatt járjon el e szakértő. Úgy a code d'instruction criminelie (44. ez.), mint az olasz (154. ez.) és az osztrák (121. §.) perrendtartások az előzetes eljárásban a szemle megkezdése előtt rendelik az eskü letevését. Helyesebb álláspont ez, mint a német perrendé, mely a vélemény megadása előtt (»vor Erstattnng des Gutaclitens«) rendeli az eskü kivételét. Ezt úgy magyarázta a gyakorlat, hogy ha a lelet és vélemény elválhatlan szoros kapcsolatban vannak egymással: úgy az esketés már a lelet előtt veendő ki, ha azonban a vélemény megadása a főtárgyalásig elhalasztható, akkor az eskünek a főtárgyaláson van helye. Természetesen a kivétel lett Szabálylyá, mert az esetek legnagyobb részében azzal az érveléssel, hogy a lelet a véleménynyel szorosan összefügg, az előkészítő eljárás során veszik ki az esküt, és általában elhibázottnak tartják a német perrendnek azt az intézkedését, hogy nem a szemle megkezdése előtt rendeli az eskü kivételét, és teljes joggal, mert a leleten alapszik a vélemény, és így már a lelet elég fontos arra, hogy felvételénél is az eskü hatálya alatt mííködjék a szakértő. Az eskü letételének módjára nézve azok a szabályok alkalmazandók, melyek a tanukról szóló fejezetben foglaltatnak, mindazáltal az eskü fontosságára való figyelmeztetés nem oly lényeges kellék, mint a tanuknál, sőt a szakértők értelmi színvonala ezt legtöbb esetben fölöslegessé is teszi. A szakértők megesketését, vagy a már letett esküre való hivatkozást, e kellék fontosságánál fogva, a jegyzőkönyvben mindig fel kell tüntetni. 9. A szakértők joga, a bizonyító eljárás kiegészítése tekintetében (234. §.). Ha a kirendelt szakértők az esküt letették, úgy véleményük megállapítása, czéljából kérhetnek az ügy irataiból felvilágosítást, kérhetik az ügy iratainak közlését, kérhetik ujabb tanuknak, sőt a terheltnek kihallgatását és a szakértők ezekhez a kihallgatáson közvetlenül kérdéseket intézhetnek. Az idézett szakaszban foglalt rendelkezésnek a német birodalmi perrendtartás 80. §-a szolgált mintául. Az erre vonatkozó javaslatnak bizottsági tárgyalása alkalmával (42. ülés) mivel a kormányjavaslat ily intézkedést nem tartalmazott, Schwarcze és Zinn indítványozták a szakértők jogának körülírását. A vitában még azok is, kik az indítványt ellenezték, okul azt hozták fel, hogy a szakértők szóban levő joga magától értetődik. Hogy a szakértő kimerítő véleményt adhasson, biztosítani kell neki azt a jogot, hogy az egész peranyagot áttanulmányozhassa, de meg kell engedni még azt is, hogy ujabb tanuk, esetleg a terhelt kihallgatását is indítványozhassa, mert a szakértőnek bizonyos hézagok kiegészítése végett e pótlásokra múlhatatlan szüksége lehet. A kérdezés jogát pedig szintén biztosítani kell, mert hisz sok esetben, pl. elmebetegség vagy ennek szinlelése esetében, kérdezés nélkül nem is mondhatna a szakértő véleményt. Az osztrák perrendtartás 123. §-a lényegében szintén hasonló intézkedést tartalmaz — csakhogy ez a szakértők közvetlen kérdezés-jogát »expressis verbis« nem biztosítja. A gyakorlat azonban Ausztriában is oda fejlődött, hogy legalább a főtárgyaláson az elnök diseretionarnn hatáskörénél fogva megengdi a szakértők közvetlen kérdezés-jogát. Minthogy szabály az, hogy a terhelt kihallgatásának a tanuk távollétében kell történnie, és megtörténhetik, hogy a szakértő egyúttal tanú is: ily esetben meg kell engedni, hogy a szakértő a vádlott kihallgatásánál jelen lehessen. így határozott a lipcsei birodalmi törvényszék is (1881. szept. 12. Rechts. pr. III. 496. lap). Nem lehet teljesen elzárkózni amaz aggodalom elől, hogy a szakértő az iratokból esetleg előre elfogult véleményt alkot magának, hogy az Írásokból merített mellékes részletek
