Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

186 870 szám. • menynél és nem is legyőzhetetlenek. Hogy a bizonyítás ismétlése és mely mértékben ismétlése fölött a főtörvéuyszék tárgyalás nélkül határoz, mint előkészítő és nem is végleges intézkedés a szóbeliség elvét nem sérti. A felebbezés tárgyalásakor a felek a bizonyítás tágabb köríí ismétlését indítványozhatják és megokolhatják, a biróság pedig elrendelheti. El van tehát érve, hogy a felek a bizonyítás ismétlése tárgyában szükség esetén nyilatkozhatnak és hogy, ha ily szükség fenn nem forog, mi az esetek túlnyomó többsége, az időveszteséggel járó előzetes tárgyalás mellőzhető legyen. A felek érdekeinek további biztosítása czéljából még oly intézkedés is felvehető, mely a reproductiót bizonyos feltételek mellett kötelezővé teszi. Veszélyes volna az ügy másodfokú eldöntését egyedül a referens előadására alapítani, de ezt a felebbezés szószólói sem kívánják. Az előadó után szót engednek a feleknek, kik az előadás hézagaira figyelmeztethetnek, egyes iratok felolvasását, bizonyítékok felvételét indítványozhatják. Kétség esetében a bizonyítást ismétlik, ha a részleges ismétlés az elsőfokú biró megállapításaitól eltérő képet nyújt, az óvatos és lelkiismeretes felebbviteli biró nem fog nyomban megváltoztató ítéletet hozni, hanem az ellentét megoldására törekszik, esetleg teljes reproductiót rendel el. Mindez időveszteséggel jár, azonban a tapasztalat adatai szerint a felebbviteli ügyek csekély százalékánál szükséges, a tények már rendesen meg vannak állapítva, c?ak helyes combinatiójuk körül forog a vita. Annyi felebbviteli bíróságnak szervezése, hogy mindegyiknek hatásköre 3—4 elsőfolyamodású törvényszéknek kerületére kiterjedjen, komoly nehézségekbe nem ütközik. Ily szervezet az ügy kívánalmainak is megfelel, az államkincstárt és az ügyfeleket túlságos költséggel nem terheli. A jogegység megőrzése pedig nem eszközölhető a ténykérdés megoldásának, hanem csak a törvény alkalmazásának fölaTvizsgálatánál és ez amúgy is a legfelsőbb biróság feladata. A felebbezés czélszerűségét megtámadó okokra azt válaszolják e perorvoslat pártolói, hogy nagyobb számú és qualificatióju tagokból alakított bíróságnál sincs a tévedés kizárva, de mindenesetre ritkább. A kisebbség nézetének érvényesülését feltüntető példa gyéren előforduló kivétel, mely az összefoglalt szavazatok nem egyenlő súlya miatt nem találó, és nem is annyira a felebbezés, mint egyáltalában a szavazás útján való döntés ellen irányul. Hogy az érdekelt felek teljes megnyugtatása el nem érhető, ez a perorvoslati rendszer igazságos és czélszeríí szabályozásának útjában nem állhat. A közönség jogi meggyőződésének fejlődésére és nyilvánulására vonatkozó tapasztalatok nem igen megbízhatók, nagyrészt azonban mégis csak az ítéletek felébb nem vihetősége ellen szólnak. Végre a felebbezés helyett nyújtandó gaiantiákra megjegyzik, hogy az eljárásnak a tényállás alapos kiderítését és a vádlott védelmét biztosító szabályozása általános és nemcsak a felebbezés mellőzése esetében teljesítendő követelmény. Ezt meghaladó túlzás az eljárást nehézkessé, bonyolulttá tenné. A semmiségi panasz a felebbezést a ténykérdés fölül vizsgálata tekintetében nem pótolhatja. A semmitöszék egyedül az iratok alapján a reproductio teljes kizárásával kénytelen határozni, a mi éppen nem kívánatos megoldása a nehézségnek. Úgyszintén az ujrafelvétel sem fogadható el megfelelő surrogatumnak, mert ha megszorító feltételekhez van kötve, csak kivételképen nyújt orvoslást a téves ítélet ellen, ha pedig nagyon megkönnyítik, az ítéletek jogerőre emelkedésének késleltetésével a jogbiztonságon ejt csorbát. Ez utóbbi esetben az ujrafelvttel nem egyéb, mint a felebbezés elpalástolt alakban és elkésett alkalmazásban, melynek megengedhetősége fölött rendesen az előbb eljárt, tehát elfogult bíró, ismét nem tárgyalás, haneni csak az iratok alapján határoz. Ha a kifejtett ellentétes okokat súlyra és jelentőségre nézve egybehasonlító bírálat alá veszszük, el kell ismernünk, hogy a felebbezés elleneinek argumentatiója elméleti tekintetben erősebb. Ennek tulajdonítandó, hogy azt a tudomány emberei, különösen Németországban nagy ob bár a magukévá tették. Másrészt tagadhatlan, hogy a felebbezés mellett felhozott okok