Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

162 870. szám. esküdtek valóban a feltett kérdésro adták-e válaszukat s hogy határozatuk a feltett kérdésekre vonatkozik. Nem fölösleges az esküdteknek adandó útmutatás feladatukról és működésök köréről, még azután az útbaigazítás és figyelmeztetés után sem, a melyben a javaslat 337. §-ához képest részesülnek; mert elejét kell annak venni, hogy az esküdtek a lelkiismeretes meggyőződést ösztönszeríí hajlandóságnak, önkényes elhatározásnak értelmezzék s oly szabadalomnak tekintsék, mely őket a törvény megtartásától felmentené abban az esetben, ha egyéni, legtöbbnyire téves jogi nézetök sserint a törvény már túlhaladott álláspontot foglal el, vagy alkalmazhatatlanul hiányos. Elejét kell annak venni, hogy az esküdteknek e részben való téves felfogása a közbiztonság érdekeit sérthesse. 3. Az elnök lefejező fejtegetése. Az angol resumé (summing up of judge, charge to jury) az ügyet szétszedi részeire, a biró kifejti a fontos ténybeli éa jogi momentumokat, megjelöli a figyelmet érdemlő mellékes körülményeket is, megmagyarázza a bizonyítás szabályait, kimutatja az esküdtek határozatának törvényes következményeit is s mindezeknél arra ügyel, hogy subjectiv véleményét el ne árulja, hogy se ne helyeseljen, se ne rosszaljon, se ne védjen, se ne vádoljon. A feladat, rendkívüli nehézségei annyira nagyok, hogy legyőzésökre csak rendki eüli emberek lehetnek hivatva. Az 1881. évi new-yorki (420. §.) és az 1882. évi indiai (297. §.) perrendtartások, valamint az 1882. évi japán javaslat is fentartják a resumét. Az 1880. évi angol törvényjavaslat szintén kívánja ugyan fentartását (354. §.), de nem kötelezőleg, mint a mostani eljárásban, hanem csak szükség esetére (where necessary); következéskép az angol törvényhozás a resumét körülmények közt mellőzhetőnek tartja. A franczia és a belga jog szerint a resumé ténybeli része az esküdtek emlékező-tehetségének istápolására volt rendelve. Ez a resumé nyilvánvalólag a közvetlenség elvébe ütközött, s kifogástalanul pártatlan teljesítésére sem termett sok biró. A resumét tehát eltörölték Belgiumban 1831. évben, Francziaországban 1881. évben, az 1891. évi genfi perrendtartás is mellőzi s a belga javaslat sem ajánlja. A többi európai törvény szerint az elnök összegezésének feladata az, hogy a főtárgyalás ténybeli eredményeit tömören Összefoglalja s az esküdteket jogi kitanításban részesítse. Ámde a ténybeli eredmények előadásánál az elnöknek teljes objectivitással kellene eljárnia, holott az elnök is ember; értelmes ember létére kell, hogy megállapodott saját véleménye legyen, s alig lehetséges, hogy subjectiv nézetét, akaratlanul bár, legalább gyanítani ne engedje; következtetést von önkéntelenül ott, a hol csak elbeszélnie kellene; úgy hogy összegezése gyakran részrehajló és ritkán pártatlan. S mert a ténybeli adatoknak leglelkiismeretesebb és legaggódóbb puszta elősorolása is sokkal inkább beleütközik a közvetlenség elvébe, mint segítséget nyújt az esküdtek emlékezőtehetségének : a javaslat nem tartja megengedhetőnek, hogy az elnök zárószava a ténybeli adatokra kiterjeszkedjék. Ámde ha nem követi is a javaslat a német és az olasz törvényhozásokat, fentartja mégis az elnök befejező szavát, mely az esküdtek és a biróság működésének egybehangzását mozdítja elő; de a jogi térre szorítja, a hol az esküdteket vezető nélkül magukra hagyni nem szabad, a hol az esküdtek ismeretlen utakon, bizonytalan lépésekkel könnyen eltévedhetnek, s eljárásuk, működésük megbízható nem lehetne. Az elnök fejtegetésének fentartása ily korlátok közt szükséges; mert az esküdteknek híven kell követniök a törvényt, a mit csak úgy tehetnek, ha helyesen felfogták. Szükséges, hogy az elnök a törvény jogi kifejezéseit, a jogi fogalmakat az esküdtek egyéniségéhez mért előadással megmagyarázza s ezzel biztosítsa azt, hogy az esküdtek kifogástalanul oldják meg feladatukat s tétovázó nehézség nélkül alkalmazzák a törvényt a concret tettre.