Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 16i A javaslat 360. §-a a beszámítást kizáró, a BTK. 84. és 88. §-aiban körülirt amaz ok iránt intézkedik, hogy vádlottnak az elkövetés idejében a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátása nem volt; és rendeli, hogy ha a vádlott még nem töltötte be életkorának 16-ik évét, ama kizáró ok iránt minden esetben, teliintet nélkül a felek ez iránti indítványaira, külön kérdést kell az esküdtekhez intézni. Ennek a rendelkezésnek oka az, hogy a BTK. 84. §-ának 2-ik bekezdésébe foglalva levő az az intézkedés, hogy a kiskorú vádlott javító-intézetbe való elhelyezésre ítélhető, alkalmazásra juthasson; s ez csak úgy lehetséges, ha bizonyos, hogy az esküdtek nem-btínösre szóló határozata a szükséges belátás hiányára van alapítva; ez a bizonyosság pedig nyilvánvalólag csak azzal érhető el, ha az ez iránti kérdés külön kérdésbe van foglalva; mert ha a szükséges belátás fenforgása iránti kérdés a főkérdésbe van felvéve, az esküdteknek erre adott nemleges válasza annyit is jelenthetne, hogy az esküdtek a vádbeli cselekmény alkotóelemeinek egyikét vagy másikát nem látták fenforgónak, s e miatt a törvény szóban forgó rendelkezésének eleget tenni egy esetben sem lehetne. Ez a külön kérdés nem függ attól, hogy a főkérdés bizonyos irányban már eldöntve van, s e miatt ezt külön megjegyezni nem is szabad (354. §. 3. bek.), hanem mindenesetre fel kell tenni, akár nemlegesen, akár igenlegesen döntik el az esküdtek a főkérdést. A siketnéma vádlottra nézve a szükséges belátás hiánya iránt külön kérdést feltenni a miatt nem kell, mert az ily vádlottra vonatkozólag az anyagi törvény a 84. §. 2. bekezdéséhez hasonló rendelkezést nem tesz. A kisegítő és a pótlókérdések anyagát legnagyobbrészt a felek állításai szolgáltatják. A felék amaz állításainak megvizsgálásába a biróság a rájuk vonatkozó kérdések feltevésénél foly be. Ennek a vizsgálásnak azonban a jogi szempontok köréből kilépnie nem szabad. Ha a biróság azt is vizsgálná, vájjon a kérdésfeltevés alá bocsátott állítások tényleg eléggé alaposak-e, a főtárgyalás eredménye azokat eléggé támogatia-e: akkor az esküdtek hatáskörébe nyúlna, s ha a kérdésfeltevést az ily vizsgálódásból merített okból mellőzné, kizárná az esküdtek határozatát; ellenben, ha feltenni engedné a kérdést, azzal kimondaná, hogy a kérdés tényleg jogosult. A javaslatnak tehát fel kellett vennie azt a rendelkezést, hogy a biróság a kisegítő és pótlókérdések feltevése iránt előterjesztett indítványt csak a törvényből merített okok alapján utasíthatja el (361. §.). Ez a rendelkezés megóvja az eljárást az imént említett visszásságoktól, de útját állja annak is, hogy például erőszakos nemi közösülés vádja esetében a jogos védelem fenforgása iránt lehessen az eskttdtekhez kérdést intézni, vagy például fel lehessen tenni az olyan kérdést is, hogy a vádlott a szándékos emberölést a saját vagy hozzátartozói vagyonának véletlenül származott, más módon ei nem hárítható közvetlen veszélyből való megmentése végett végszükségből követte el; mert az ily kérdések a BTK. 79. és 80. §-ai szerint teljesen irrelevánsak. A javaslat 362. §-a megszorítja a 315. §. rendelkezését, a mennyiben a feleknek előterjesztéseiből a vádlott ellen megállapítandó büntetés és a magánjogi igény iránti tekinteteket és fejtegetéseket kizárja. Egyébként abból indul ki a javaslat, hogy a 314. §. általános intézkedései az esküdtbíróság előtti eljárásban is alkalmazandók. Az elnök a megállapított kérdéseket aláírni és semmiség terhe alatt felolvastatni tartozik (363. §.). Ez a rendelkezés a javaslat 367. §-a negyedik bekezdésének amaz intézkedésével van correlatióban, hogy az esküdtek főnöke a szavazás eredményét mindenik kérdés mellé irni és aláirni köteles. Oka pedig e rendelkezéseknek az, mert külömben, a kérdésnek és a válasznak ily okiratszerű feljegyzése nélkül, kétség volna támasztható az iránt, vájjon az KÉPVH. IROMlNY. 1892—97. XXVIII. KÖTBT. 21