Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 151 Tagadhatatlan, hogy ez az eljárás jelentékenyen könnyít az esküdtek terhén. De noha idő"-, munka- és költségkímélés szempontjából is hasznosnak tűnik fel, a javaslat még sem tartja elfogadhatónak; mert az esküdtek határozata a biró ítéletének lényeges része, melyet beismerés, a bizonyításnak ez a gyenge eszköze, a miatt sem helyettesíthet, mert nem bizonyítéka a bűnösségnek, hanem csupán a vádlott az iránti hitének, mely téves lehet. Ebből az okból a tettnek a büntetőtörvény alá vonása a vádlottra megnyugvással nem is bizható. Az elfogadott büntetés sem egy és ugyanaz a megérdemlett büntetéssel. A volenti non fit injuria tételnek a büntető-jogban nincs tere. A continens némely törvényhozása az angol eljárást abban az enyhébb alakban fogadta el, hogy a beismerésben levő vádlott ügyét a rendes biróság elé utasítja. A javaslat ezt a módosítást sem vélte elfogadhatónak, mivel a beismerést a törvényes hatáskörtől való eltérésre elégséges oknak annál kevésbbé tartja, mert a bizonyítékok mérlegelését s a tényállásnak a törvény alá való vonását az esküdtek hatáskörébe utasítja. Angolországban, Skótországban és Északamerika némely államában az esküdteket a sheriff választja ki saját belátása és tetszése szerint. A javaslat ezt az eljárást sem találta utánozandónak; mert. bár a sheriff nem alkalmazottja a kormánynak, mint a minő az esküdtek lajstromát egybeállító franczia prefet, mégis a sheriffeknek a Tudorok korában tapasztalt működésére figyelemmel nem tagadható, hogy - ebben az eljárásban az esküdtek függetlensége és elfogulatlansága rövidséget szenved. 1. Az esküdtszéket nyilvános ülésben kell megalakítani (342. §.). Azokat az okokat, hogy némely túlérzékeny esküdt a nyilvános mellőzés miatt sértve érzi magát, s hogy a kisorsolás oly mechanikus munka, melynek nincs igénye a nyilvánosságra, az osztrák törvényhozást arra indították, hogy a bűnvádi perrendtartás 304. §-ába azt a rendelkezési vegye fel, hogy az esküdtszék nem nyilvános ülésben alakítandó meg. A javaslat az említett okokat nem vélte eléggé fontosaknak arra, hogy a nyilvánosságot mindjárt a főtárgyalás elején kizárja. Megjegyzendő, hogy a helyettes esküdték a kik közöl a nem elégséges számban megjelent esküdtek kiegészítendők, a javaslat intentiói szerint megidézhetésök könnyűsége és biztossága (közellakás, helyhez kötött foglalkozás stb.) szempontjából volnának kiválasztva és lajstromba foglalva. Minden egyes ügyre nézve külön esküdtszéket csak »rendszerint« kell alakítani; mert ha ugyanarra a napra több ügy tárgyalása van kitűzve, a javaslat 347. §-a szerint az első ügy tárgyalására alakított esküdtszék megalakulva maradhat a következő ügyek főtárgyalására is. 2. Minthogy az esküdtek lajstromainak egybeállításakor oly egyének juthattak az esküdtek közé, a kiket a törvény onnan kizár; s mert a lajstromok egybeállítása óta is merülhetnek fel egyesekre nézve oly kizáró-okok; hogy esküdtek gyanánt ne működhessenek azok, a kik testi vagy szellemi fogyatkozásban szenvednek, csődbe, gondnokság vagy bfínvád alá kerültek; s hogy e miatt az esküdtszék határozatának semmisége (427. §. 3. p.) elkerülhető legyen: a javaslat megadja a lehetőséget arra, hogy az olyan egyének előtt az esküdtszékbe való belépés útja elzárva legyen. A javaslat rendeli, hogy az elnök ez iránt, valamint az ügyből kifolyó relativ kizáró-okok iránt is köteles a felekhez és az esküdtekhez kérdékt intézni. A relativ kizáró-okok természete igényli ugyan, hogy a fenforgásukat az esküdt éppúgy mint a biró, kérdés és a felek észrevételeinek bevárása nélkül önként bejelentse; ámde az esküdt kevésbbé ismeri ezt a kötelességet, mint a hivatásos biró. A javaslat rendelkezését ez a megfontolás is igazolja. A 343, §. 3 ik bekezdése a kizárás körül követendő eljárást szabályozza. Az osztrák bűnvádi perrendtartás nem mondja ki, hogy az esküdtbiróság e részben végérvényesen határoz