Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

150 870. szám. a rendes eljárásra kiterjeszti is, a javaslat szerint nem lesz letartóztatható csupán abból az okból, mert esküdtbiróság ítél fölötte, s csupán abból a czélból, hogy a főtárgyaláson való jelenléte minden körülmények közt biztosítva legyen. A vádlott az esküdtbiróság elé is csak abban az esetben vezethető' fogságból elő, ha abban a rendes szabályok szerint, a javaslat 141. és 148. § ai alapján jutott. Az elnök vezetésétől függ bármely főtárgyalás sikere. Fokozott mértékben áll ez az esküdtbiróságok előtt lefolyó fó'tárgyalásra nézve, hol az elnök figyelmének a többnyire tapasztalatlan esküdtek oktatására is ki kell terjednie, de a hol a kötelességtudó elnök gondossága mégis mintaszerű' főtárgyalást teremthet. Az esküdtbiróság elnökének az iránti külön kötelessége hangsúlylyal volt megállapítandó (337. §.). A javaslat 338. §-ában felemlítve levő rendes és rendkívüli ülésszakra, valamint a szervezet többi kérdéseire vonatkozó intézkedéseket külön törvény fogja megtenni. Arról azonban gondoskodik a javaslat, hogy a berendelt esküdtek száma abban az esetben is megfelelő legyen, ha az érvényesített gátló vagy elhárító okok miatt leapad. E czélból az idézendő esküdtek számát, valamint a rendes, úgy a rendkívüli ülésszakokra nézve harminczra tette, hogy a berendeltek elmaradása vagy az időközben még előfordulható további felmentések miatt a szolgálati lajstrom kiegészítésének ismétlése szükséges ne legyen. Énnél mindazáltal tekintettel volt arra, hogy az esküdtszéki szolgálat terhei jelentékenyek s a tapasztalás ama adatára, hogy a berendelendő esküdtek megállapított száma a német birodalomban elégségesnek bizonyult (birói szervezetről szóló törvény 91., 93. §§.) A kézbesítésre szabott 8 napi határidő elégségesnek mutatkozik arra, hogy az esküdtek magánügyeiket rendben hagyhassák. Szabályul volt felállítandó, hogy az esküdtbiróság letárgyalja mindazokat az ügyeket, melyek ülésszakának megnyílásakor a fó'tárgyalásra megérve voltak. E szabály alól két irányban volt kivétel teendő. Meg kellett engedni, hogy a felek kívánságára oly ügyek is kerülhessenek fó'tárgyalásra, melyeknél a szabály alapfeltétele az ülésszak elején még nem forgott fenn (339. §.); és viszont nem lehetett megtiltani, hogy a szabály szerint letárgyalandó valamely ügy ugyancsak a felek kérelmére más ülésszakra elhalasztható legyen (340. §.). A javaslat a berendelt esküdtek névjegyzékének a vádlottal való közlését a végből rendeli (341. §.), hogy elégséges ideje legyen előkészülni arra, hogy az esküdtszék megalakításánál gyakorolható visszautasítás jogát kellően érvényesíthesse. A javaslat a három napi határidőt a fogva levő vádlottra nézve megfelelőnek, s tekintettel a névjegyzéken történhető változásokra s a 341. §. utolsó pontjában előirva levő intézkedésre czélszertínek is tartja, s elégségesnek azt a rendelkezést, hogy a szabadlábon levő vádlott a névjegyzéket a törvényszék kiadóhivatalában megtekinthesse. II. Az esküdtszék megalakítása. (342-350. §§.) Angliában az esküdtszék határozatát a bizonyítás eszközének tekintették; következéskép a vádlott beismerésének épp annyi ereje volt és van, mint az esküdtszék »guilty«-re szóló határozatának. Ugyanakként rendelkezik az 1881. évi new-yorki perrendtartás 332. §-a és az 1882. évi indiai perrendtartás 271. §-a. Elmarad tehát a bűnösség kérdésében ítélni hivatva levő esküdtszéknek (petty jury) megalakítása, ha a vádlott beismeri bűnösségét (plea of guilty). A biró kimondja Ítéletét a bizonyító eljárás teljes mellőzésével, még ha a beismerés hihetetlen színben tűnik is fel. Valószínű, hogy Angliában ezt az eljárást nem ejtik el, mert az 1880. évi törvényjavaslat 331. §-a előírja (Plea of guilty equivalent to conviction).