Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
146 870. ízám. elnapolás fölött a törvényszék határoz. Általában azonban az »elnapolás« és » félbeszakítás-*: kifejezései egymással szemben nem emelkednek technikai jelentőségre, a mennyiben minden elnapolás egyúttal félbeszakítás is, és ama kérdésben, hogy a megszakított tárgyalást újra kell-e kezdeni vagy folytatható-e, a 228. §. szerint nem az a döntő »rövidebb félbeszakítás« (Unterbrechung), vagy »elnapolás« (Aussetzung) volt-e a czél, hanem az, hogy a félbeszakítástól számított negyedik napon folytatják-e a főtárgyalást vagy nem, mert ha nem folytatják, akkor újra kell kezdeni a főtárgyalást. A javallat az elnapolás és félbeszakítás kifejezést technikai jelentőséggel ruházza fel. Az előbbi alatt a főtárgyai ásnak bizonytalan időre való abbanhagyását érti, azaz: ha nem lehet még meghatározni, hogy mely napon lesz a főtárgyalás megtartható. Rendszerint tehát ily körülmények között hosszabb időre marad abban a tárgyalás. A félbeszakítás meghatározott időre történik. Midőn tehát a biróság ama helyzetben van, hogy előre meghatározhatja a napot, a mikor az elintézés alatt levő ügyben főtárgyalás tartható: úgy tekintet nélkül a közbeneső időköz tartamára, az abbanhagyásnak félbeszakítás a neve. Ama kérdésre nézve, hogy az abbanhagyott főtárgyalás újra keztlendő-e vagy folytatandó, a félbeszakítás és elnapolás elvesztik technikai jelentőhégöket, mert akár félbeszakítással^ akár elnapolással hagyták abban a főtárgyalást: mindig az az időköz döntő, mely a főtárgyalás abbanhagyásától az uj főtárgyalás határnapjáig eltelt. Nyolcz napon belül a törvényszék egyazon tanácsa előtt, mely az abbanhagyott főtárgyaláson működött, a főtárgyalás ismétlés nélkül folytatandó. Hogy elnapolás esetében csak igen ritka kivétel lehet az, hogy a tárgyalás folytatható: azt alig szükséges kiemelni, mert a bizonytalan időre abbanhagyott főtárgyalás után az ügynek elintézésére rendszerint 8 napnál hosszabb idő múlva kerül a sor. Ezért emeli ki a javaslat, hogy elnapolás esetében a főtárgyalás rendszerint a bizonyítás ismétlésével, njra kezdendő meg. A szabály tehát az, hogy nyolcz napnál tovább nem tartott abbanhagyás után a tárgyalás ismétlés nélkül folytatandó. Az időköznek nyolcz napban való megállapításánál a javaslat ama feltevésből indult ki, hogy nyolcz napon belül a főtárgyalás mozzanatai rendszerint még élénk emlékezetben vaunak és legtöbbször bizonyára teljesen fölösleges a már kihallgatott tanuknak és szakértőknek ismételt idézése és kihallgatása. Amaz ellenvetés, hogy a főtárgyalás ekként töredékekre oszlik • és rendszerint az utóbbi töredék benyomása lesz döntő az ítélethozásra, nem birhat kellő nyomatékkal. A czélszerÜség szempontja mindenesetre ellene volna oly rendszernek, mely — kivéve a pihenésre szükséges időt — minden egyéb elnapolás esetén teljesen újra kívánná a főtárgyalás megkezdését. Lehet, hogy harmincz tanút kihallgattak és a harminczadik tanú kihallgatása tette szükségessé, bizonyos iratok megszerzését. Az iratok megszerzése öt-hat napot vesz igénybe. Czélszeríí volna-e ily esetben a távol lakó tanukat újra megidézni és kihallgatni, vagy öt-hat napig rendes hivatásuktól elvonva, a bűnvádi eljárás költségeinek terhére a törvényszék székhelyén visszatartani? Időveszteséggel járna ez a bíróságra és a polgárokra egyaránt. És nagyon kérdéses, vájjon az eljárás ünnepélyességének emelésére szolgál-e az: midőn puszta formalitásból újra elmondatják a tanukkal azt, mit négy-öt nap előtt egyazon biróság előtt világosan és határozottan elmondottak. Kiindulva abból az álláspontból, hogy főtárgyalás újra kezdése akkor jogosult, ha már a biróság valóban nem emlékezik az előbbi tárgyalás mozzanataira és eredményére: a javaslat szerint a főtárgyalás folytatható arra az esetre is, ha az abbanhagyott főtárgyalás óta több, mint egy hó el nem múlt és ha azon a biróság tagjai mindnyájan birói minőségben jelen voltak és ha a tárgyalás ismétlését egyikök sem kívánja.
