Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 143 A főtárgyalás azonnali megtartása nem volna minden esetben indokolt. Lehet, hogy a vádlott személyazonosságához fér kétség, lehet, hogy a tanuk már elhagyták a főtárgyalás termét s azonnal meg nem idézhetők, lehet, hogy a vádlott előéletére vonatkozó adatokat okvetlenül szükséges összegyűjteni. Ily esetekben, valamint igen súlyos bűncselekmények elkövetésekor éppen a védelmi szempontokra tekintettel czélszerfíen jár el a biróság, ha a rögtön tartható főtárgyalást mellőzi. Általában, ha a cselekmény körülményeiből azt látja a biróság, hogy »in continenti« az ítéletet meg nem hozhatja: helyes az ügynek rendes eljárásra utasítása. 2. A rögtön tartott főtárgyalás féltételei. Ama feltételek, melyek alatt a javaslat szerint rögtön főtárgyaiásnak van helye, közelebbi felvilágosítást igényelnek. Mindenekelőtt az elkövetés idejéről és helyéről intézkedik a javaslat, midőn az előbbire nézve a főtárgyalás folyamát, az utóbbira nézve pedig a tárgyalás termét jelöli meg. E szabály szerint tehát az ítélet kihirdetése után, valamint a termen kívül elkövetett bűncselekmény azonnal főtárgyalás tárgyává nem tehető. Hogy a 333. §-ban foglalt eljárás mély személyekre terjed ki, az a javaslat szerint nem kétséges, mert minden a főtárgyaláson jelenlevő személy ellen, a mennyiben nem illeti személyes mentesség vagy területenkívüliség, vagy nem tartozik külön biróság hatásköre alá, minő a fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja, mihelyt bűncselekmény elkövetésén érték, azaz: tetten kapták, alkalmazható ez az eljárás. Ugy a vádlott, a védő, a magánvádló, a tanuk, a szakértők, a sértett, mint a hallgatósághoz tartozók követhetnek el bűncselekményt a főtárgyaláson, következéskép bármelyike ellen tartható azonnal főtárgyalás. Alig tehető fel, hogy a biróság tagjai vagy a kir. ügyészség képviselője kövessenek el a főtárgyaláson bűncselekményeket, mégis, ha ez előfordulna: az ügy mindig rendes eljárásra vagy az illetékes birósághoz volna utasítandó, mert hisz az itélőbiróság nem volna teljes számú, póttag pedig be nem hivható, miután ez nem volt jelen a cselekmény elkövetésénél. A közvádló ellen szintén nem volna czélszerű a rögtönös eljárást elrendelni, mert valóban erkölcsi inconvenientiákkal járna, ha a jogrend őreként működő közeg néhány perczczel utóbb, mint vádlott állana a biróság előtt. Ily esetben, sőt a védő által elkövetett bűncselekmény eseteiben is legczélszertíbb az ügyet rendé? eljárásra utasítani, illetve az illetékes birósághoz áttenni. A tettenkapás fogalmát e szakaszban szűkebb értelemben kell magyarázni. Itt csak azok az esetek értendők, midőn a tettest vagy részest bűncselekményen rajta érték, vagy ha valakit a főtárgyalás termében elkövetett bűncselekményénél jelen volt szemtanú, vagy ilyentől figyelmeztetve más egyén azonnal a cselekmény elkövetése után elfogott és a főtárgyalás termébe kísért. A cselekmény, mely miatt rögtönös főtárgyai ásnak helye van, a javaslat szerint csak olyan lehet, mely a büntető törvények szerint büntetendő. Ha ugyanaz a cselekmény egynttal rendbtintetéssel is sújtandó volna: akkor az utóbbi a büntetőtörvény alkalmazása mellett mellőzendő. De ha valaki több önálló cselekménynyel részben rendellenességet, részben bűncselekményt követett el: akkor mindkétnemű büntetésnek helye van. A bűncselekmény nemére és minőségére tekintet nélkül megtartható a főtárgyalás. Szükséges azonban, hogy arra a törvényszék hatáskörrel birjon. Ha tehát kivételes hatáskörrel felruházott törvényszék illetőségéhez tartozó cselekményt követtek el a rendes hatáskörrel felruházott törvéayszék által tartott főtárgyaláson: akkor e törvényszék ama cselekmény tárgyában főtárgyalást nem tarthat. Külömben a legsúlyosabb cselekmény tárgyában is, joga van a törvényszéknek azonnal tárgyalást tartani és ítéletet hozni. Egy ponton merülhet csak fel kétség. A 334. §. ugyanis külön intézkedik arról az esetről, midőn nyomós adatok mutatnak arra, hogy valamely tanú a főtárgyaláson hamis tanuzást