Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
870. «zám. 135 A javaslat a Minősítő ítélet kellékei közöl is kiemeli azokat, melyeknek, megsértését semmiségi oknak tekinti. Egyszersmind szükségesnek tartotta tájékoztatásul és a semmiségi okok alaptalan érvényesítésének megakadályozása czéljából kijelenteni, hogy név, szám és más efféle nyilvánvaló hibák megsemmisítésre alapul nem szolgálhatnak. Az ily hibák egyszerűen kijavítás útján hozhatók helyre, miről a 443. §. intézkedik. 5. Az ítélet kihirdetése, irásba foglalása. A közvetlenség követelménye, hogy a bíróság a tárgyalás befejezte után, midőn még annak minden árnyalata élénk emlékezetében van, az ítéletet azonnal meghozza és kihirdesse. E szabály alól csak fontos és bonyolódott esetben van kivétel, a mikor az ítélethozatal és kihirdetése nyolcz napra elhalasztható (329. §.). Alig kell kiemelni, hogy e kivétel legszigorúbban magyarázandó, azaz: a főtárgyalás után nyomban meghozott ítélet kihirdetését nem szabad elhalasztani. Az osztrák törvény is a közvetlenség követelményének tartja, hogy az ítélet kihirdetése azonnal az ítélethozás után megtörténjék. A német perrendtartás (269. §.) szerint az ítélet kihirdetése hét napra elhalasztható. De mivel az ítélet kihirdetése is a főtárgyalás keretéhez tartozik, múlhatatlanul szükséges, hogy az ítélethozásban résztvett bírák jelenlétében történjék az ítélet kihirdetése. Ha egyik biró időközben meghalt, az egész tárgyalást újra kell kezdeni. Hasonlóképen, ha hét nap alatt az ítélet kihirdetése meg nem történt, szintén uj főtárgyaiásnak van helye (Löwe: Commentar, 650. lap). Hogy a javaslat szerint az ítélet kihirdetésénél az ítélethozásban résztvett bíráknak kell jelen lenniük: az nem szenvedhet kétséget, mert hisz tágabb értelemben az ítéletkihirdetés is a főtárgyalás keretéhez tartozik. Ha az ítélet indokolása még irásba foglalva nines, ennek lényegét az elnök szóval adja elő. Igen egyszerű ügyekben megtörténhetik, hogy az ítélet rendelkező része és az indokolás is azonnal irásba foglalhatók és ilyenkor azok egész terjedelmökben felolvasandók. Legtöbbször azonban az ítélet kidolgozására hosszabb, idő szükséges s így a javaslat csak az ítélet rendelkező részének és az indokolás lényeges részének kihirdetését rendeli. Hogy mi az indokolás lényeges része, azt az elnök határozza meg belátása szerint. Erre nézve a felek kifogást nem tehetnek. A 329. §. hatodik bekezdése azt a kivételes rendelkezést tartalmazza, hogy az ítélet kihirdetésekor annak egyhangú hozatala is megemlítendő, ha oly vétségre vonatkozik, mely a törvény szerint legfeljebb pénzbüntetéssel, vagy e mellett vagy önállóan, egy évet meg nem haladó fogházzal vagy állam fogházzal büntetendő. E rendelkezés egybe függ a javaslat 382. §-ának 2-ik pontjával, mely szerint az említett enyhe büntetés alá eső vétség tárgyában hozott törvényszéki ítélet nem felebbezhető, ha egyhangúlag volt hozva. Hogy az érdekeltek a felebbezés jogáról tájékozva legyenek, nem volt mellőzhető az ítélet egyhangú hozatalának, mint a felebbezést kizáró körülménynek, a megfelelő esetben velők való közlése. Minthogy a kihirdetett ítélet maradandó jelleget csak az irásba foglalással nyer, a javaslat az ítéletnek teljes irásba foglalását rendeli el és erre a közvetlenség elvének megfelelőleg rövid, három napi határidőt tűz ki. Fontos és bonyolódott esetben pedig, midőn az ítélethozás elhalasztva lett, rendeli, hogy a kihirdetésig már teljesen irásba kell foglalni az ítéletet, mi alatt természetesen az indokolás is értendő. A határidők megtartása a közvetlenség érdekéből fontos, mert hosszabb idő múlva elmosódnak a főtárgyalás egyes árnyalatai, mi mindenesetre csak a tényállás hű felvételének rovására esik.
