Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 131 kimondja, hogy ily esetben az ítélet megszüntetésre szól. E megkülömböztetés, melyet az osztrák perrendtartás sem tartott szükségesnek, bátran mellőzhető, mert a megszüntetésre és a felmentésre szóló ítélet ereje között nincs külömbség. Itt említendő fel a javaslat 323. §-a, mely szerint az eljárás végzéssel szüntetendő meg, ha a vádra jogosultak a bíróságnak ítélethozatal czéljából való visszavonulásáig a vádtól mindannyian elállottak; illetve a vád képviseletét nem vették át. A vádrendszernek alkuvást nem tűrő elengedhetlen követelménye, hogy a vádló legyén a »dominus litis« a per ama szakáig, míg a bíróság ítélethozás czéljából vissza nem vonul. A mint az előkészítő eljárásban a jogosult vádlók elállása az eljárás megszüntetését vonja maga után: épp úgy a főtárgyaláson kijelentett elállásnak következménye sem lehet más. A hol nincs vádló, ott nem lehet biró. Azt az általános elvet, hogy a vádlónak meddig van joga a vádtól elállani, a 38. §., ennek következményeit a 42. §. 5-ik bekezdése és végre a vádra jogosítottaknak értesítését a 42. §. első és negyedik bekezdése mondja ki, miért is ezekre nézve általánosságban a már kifejtett indokolás nyújt felvilágosítást. 4. Az ítélet tartama. A javaslat egy szakaszba (327. §.) foglalja az ítélet általános kellékeit, melyekkel az ítéletnek, legyen az felmentő vagy bűnösre szóló, bírnia kell és ama különös kellékeket, melyek a bűnösre szóló ítélet alkotó részei. a) Az előbbi kellékek a következők. Mindenekelőtt ki kell jelenteni, hogy az ítélet ő Felsége a király nevében van hozva; azután meg kell nevezni az eljáró törvényszéket, mert ktilömben a hatáskör és illetékesség kérdése nem válna azonnal felismerhetővé; továbbá, hogy azonnal szembetűnő legyen a bíróságnak a büntető hatáskörben való eljárása, ki kell tenni, hogy a törvényszék mint büntető bíróság jár el (első és második pont). A tárgyalás és ítélet azonosságának megállapíthatása, a »res judicata« és a »non bis in idem« elveihez fűzött következtetések megítélésének lehetősége mulhatlanul szükségesekké teszik mind a tárgyalás, mind az ítélethozás helyének és napjának felemlítését. A nap tüzetesen csak akkor van kitéve, ha az év és hó is meg van jelölve. Annál a fontosságnál fogva, melyet a javaslat a főtárgyalás nyilvánosságának és a vád és a védelem kifejtésének tulajdonít, mindig meg kell jelölni, hogy a tárgyalás nyilvános volt-e vagy sem és hogy a vád és a védelem meg voltak hallgatva. A harmadik pont előírja, hogy az ítéletben ki kell tenni a főtárgyalásban és ítélethozásban résztvett biráknak, a jegyzőkönyvvezetőnek, a kir. ügyészség képviselőinek, a magánvádlóknak, esetleg képviselőiknek és a védőnek nevét. Ha a tanácsban póttag foglal helyet, de ez az ítélethozásban részt nem vett, akkor nem szükséges nevét az ítéletben kitenni. Ha a kir. ügyészséget több tag képviseli, vagy egyik a másikat felváltotta: úgy az ügyben eljárt minden vádközegnek neve kiteendő. A magánvádlók közöl sem szabad egynek nevét sem elhagyni. A negyedik és ötödik pont szerint ki kell tenni a vádlottnak, vagy ha több van, mindeniknek nevét, korát, vallását, szülő- és lakóhelyét, honosságát, foglalkozását, családi állapotát, vagyoni és katonai szolgálati viszonyait és hogy volt-e már bűnvádi eljárás alatt, illetőleg hogy volt-e büntetve s ha igen, hol, mikor és mi miatt? E viszonyoknak megjelölésére részben a személyazonosság megállapíthatása érdekében, részben azért van szükség, mert miként ez a X. fejezet indokolásában ki volt emelve, a beszámítás, a visszaesés stb. kérdéseinek megítélésénél a kor, az előélet stb. releváns körülmények. A hatodik pont szerint mindig meg kell nevezni a bűncselekményt, melyre a vádirat, illetve vádhatározat szól. Éppen ama következmények, melyek az ítéletnek a vádhoz való viszonyához fűződnek, szükségessé teszik, hogy a vád minősítése kitüntetve legyen. Mivel a javaslat az ügynek rendszerinti menetét vette e pontnál figyelembe, csak a 17*