Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

112 870. szám. Nem kötelessége az elnöknek a vádlottat e rendelkezés előtt meghallgatni, mindazáltal helyesen jár el, ha ezt megteszi. Más okból, mint a melyet a javaslat kiemel, t. i. a vallomástétel szabadsága érdekében és máskor mint tanú vagy vádlott-társ kihallgatásánál, e kivételes intézkedés nem alkalmazható. A vádlott-társnak jelenléte akkor is mellőzhetetlen, ha a vádnak oly pontjait tárgyalják, melyek nem vonatkoznak reá. De ha több bűncselekmény miatt együttesen foly a tárgyalás és valamely vádlott éppen nincs érdekelve valamely bűncselekményben: úgy ennek tárgyalásánál jelenléte nem szükséges. Az elnök azt is elrendelheti, hogy a tanú kihallgatásának egy része alatt távolítsák el a vádlottat. Az eltávolításnál a vádlottra háruló kárnak lehető ellensúlyozása czéljából a javaslat azt rendeli, hogy a vádlottat haladék nélkül, legkésőbb a bizonyító eljárás befejeztéig semmiség terhe mellett értesíteni kell a kihallgatás eredményéről. Nem kívánja meg tehát a javaslat azt, a mit az 1852-iki porosz törvény (28. §.) követelt, t. i. a tanúnak újra kihallgatását a vádlott jelenlétében, mert hisz éppen azért volt a vádlott eltávolítva, hogy a tanú ne álljon a vádlott jelenlétének hatása alatt. De ba maga a tanú bátorságot nyerve, a vádlott jelenlétében is kész elmondani vallomását, úgy nem helyei őt abban megakadályozni. A vádlott azonban soha sem követelheti a tanúnak jelenlétében leendő ismételt kihallgatását. A kihallgatás eredményének közlésére nézve közelebbi rendelkezést nem tesz a javaslat, mert nyilvánvaló, hogy annak olyannak kell lenni, mikép a vádlott magának kellő tájékozást szerezzen a távollétében történtekről. Ha akár a vádló, akár a védő elégtelennek vagy helytelennek találja a közlést: a törvényszék határoz a vitássá vált kérdésben. A kihallgatás eredményének közlése oly fontos mozzanat, hogy elmulasztását semmiségi oknak kellett nyilvánítani. Még akkor sem mellőzhető e közlés, ha arról a vádlott kifejezetten lemond. A franczia judicatura is semmiségi okot lát a közlés elmulasztásában (»substantielle á la défense et á la publicité du débaU), úgyszintén az osztrák törvény is. Ez utóbbinak mintájára a javaslat meghatározza azt is, hogy a bizonyító eljárás befejeztéig a közlésnek mindenesetre meg kell történni, miből következik, hogy a közlésnek rendszerint azonnal a vádlott behívása után kell eszközöltetni és csakis, ha fontos körülmények kívánják, lehet azt a bizonyító eljárás későbbi szakára halasztani. A vádlott észrevételeit a távollétében elővett bizonyítékokra megteheti, sőt kérdéseket is intézhet a tanukhoz és szakértőkhöz. Minthogy a közlés ténye semmiség terhe mellett van előírva: ennélfogva a főtárgyalás jegyzőkönyvében mindig külön meg kell említeni, hogy a közlés megtörtént. A bizonyító eljárás vezetésének fogalmából foly, hogy akár az elnök nézete, akár a törvényszék határozata szerint szükséges szembesítéseket az elnök eszközölje és ő mutassa fel az azonosítandó tárgyakat. A szembesítésnél és felmutatásnál s általában a bizonyítékok elővételénél ama szabályok irányadók, melyeket a javaslat az egyes bizonyítékokról szóló külön fejezetekben meghatározott s melyeknek indokairól ott volt szó (310. §., 3. bek.). E helyütt a javaslat még ama rendelkezést tartotta szükségesnek, hogy a tanuk megesketése tárgyában kihallgatásuk után a felek meghallgatandók és nem az elnök, hanem a törvényszék külön határoz arról, hogy a tanú esküre bocsáttassék-e vagy nem (311. §.). E rendelkezésből folyik, hogy a tauu kihallgatása után rendszerint azonnal előkeli terjeszteni az indítványokat és határozni kell a megesketés tárgyában, és csak akkor halasztandó ez későbbre, ha még nem bizonyos, hogy a tanút esküre lehet-e bocsátani. A törvényszék egyébiránt csak akkor mellőzheti az esküt, ha a mellőzésre a XIII. fejezetben taxatíve felsorolt valamelyik eset fenforog, és ha oly tanúról van szó, kit az előkészítő eljárásban még ki nem hallgattak. Az utóbbira nézve szükséges a biróságnak latitude-öt adni, mert az esetleg rögtön előállított tanú szavahihetősége felől kellő tájékozást sem a felek, sem a bíróság nem szerez-