Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 113 hétnek. A szabály azonban az előzetes eljárás során ki nem hallgatott tanukra nézve is az, hogy megesketendők, sőt, ha fontos vallomásokat tesznek, a törvényszéknek inkább kötelessége a megbízhatóságra nézve szükséges felvilágosításokat megszerezni, vagy a feleknek erre időt engedni, mintsem alapos ok nélkül mellőzni az eskütételt. A javaslat szerint tehát a főtárgyalásra hivatalból megidézett tanuk és szakértők is — ha törvényes ok ezt nem akadályozza — megesketendők, mert nem lehet ezeket más természetű bizonyítékoknak tekinteni, mint a felek által indítványozottakat. A franczia joggyakorlat, hogy az elnök által hivatalból megidézett tanuk vallomása csak »tájékoztató bizonyítékuk szolgál (»ne seront considerées que comme renseignements«) és így ama tanuk esküre nem bocsátandók, teljes joggal hívja ki a kritikát, sőt az ujabb franczia gyakorlat is ellene fordul e jogszokásnak, mert nem egyszer maguk a felek indítványozzák az elnök által hivatalból megidézett tanú megesketését és a semmitó'szék ebben nem lát semmiségi okot. Leghelyesebb az osztrák törvény (254. §.) által is követett rendszer, mely az ily tanuk megesketését sem kötelezőleg meg nem hagyja, sem el nem tiltja, hanem a törvényszék belátására bizza. Az előbb ki nem hallgatott tanukra és szakértőkre nézve még azt a szabályt állítja fel a javaslat, hogy elmaradásuk esetében, ha későbbi megjelenésük nem várható, kiküldött vagy megkeresett biró által, a felek közbenjöttével, eskü alatt kihallgathatok (312., 287. §§.). Az előleges eljárás alatt kihallgatott tanuk vallomása, elmaradásuk esetében, a bizonyító eljárás részére a kihallgatás jegyzőkönyvének felolvasásával értékesíthető. Az előbb ki nem hallgatott s a tárgyalásra meg nem jelenhető tanuk vagy szakértők vallomásában foglalt bizonyíték azonban csak mellékes kihallgatásukkal szerezhető meg. A közvetlenség némi pótlékával rendeli a javaslat, hogy az ilyen tanuk vagy szakértők kihallgatására a felek meghívandók és ott kérdéseket tehetnek (125. §.), továbbá, hogy a kihallgatottak, ha nincs törvényes akadály, megesketendők. 6. Okiratok és jegyzőkönyvek felolvasása (313. §.). Minél komolyabban törekszik valamely perrend a közvetlenség és szóbeliség elvét megvalósítani: annál szűkebb körre van szorítva az okiratoknak és jegyzőkönyveknek a főtárgyaláson való felolvasása. Mindazáltal, a meddig a bűnvádi per az előkészítő eljárás és főtárgyalás szakait ismeri, lehetetlen az előkészítő eljárás során felvett jegyzőkönyveket feltétlenül és teljesen mellőzni. Még Angliában is, a hol pedig általános perjogi elvül el van ismerve, hogy a főtárgyaláson meg nem jelent tanuk vallomásairól az előkészítő eljárásban felvett jegyzőkönyvek fel nem olvashatók, a birói gyakorlat oda fejlődött, hogy az időközben meghalt vagy a megjelenésben betegség miatt akadályozott tanúnak vallomásáról felvett jegyzőkönyv felolvasható. A franczia »Code d'instruction criminelle« (317., 318. ez.) szintén eltért a IV. év brumaire harmadiki törvény rendelkezéseitől (365., 366., 380., 382. ez.), melyek feltétlenül, még akkor is, ha időközben a tanú meghalt, vagy a megjelenés teljes lehetetlenné vált, eltiltották az előzetes eljárás során felvett jegyzőkönyveknek felolvasását, mert megengedi oly tanuk vallomásait tartalmazó jegyzőkönyvek felolvasását, kik lényeges pontban a főtárgyaláson eltérő vallomást tesznek. Sőt a franczia semmitó'szék állandó judicaturája szerint (Rolland de Villargue számos esetet közöl) az. elnök diseretionarius hátalmánál fogva az időközben meghalt vagy legyőzhetlen akadályok miatt meg nem jelent tanúnak vallomásairól szóló jegyzőkönyveket felolvastathatja. A franczia semmitó'szék számos határozatában még tovább ment, mert nem látott semmiségi okot abbau sem, ha a főtárgyalásra meg nem idézett tanúnak vallomásáról felvett jegyzőkönyvet felolvasták. Ez utóbbi felfogás ugyan szigorú kritika tárgya volt és különösen Hélie figyelmeztet ama sérelemre, mely a vádlottra hárul, ha a tanú vallomását nem hallhatja és nem ellenőrizheti. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVIII. KÖTET. 15