Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 99 Az 1873-iki osztrák törvény, a legtöbb német particularis törvényt követve, el is tért az 1850-iki perrendtartástól és csak az idézettek jelenlétének megállapítása után és mind a tanuk, mind a szakértők távollétében történik a vádirat, illetve a határozat felolvasása. A javaslat facultativ vádhatározati rendszere mellett birói vádhatározat csak kifogás folytán lévén hozható, rendszerint a vádirat lesz felolvasandó. Ha azonban volt vádhatározat hozva, ez foglalja el a vádirat helyét. A vádirat, illetve vádhatározat felolvasását a javaslat semmiség terhe mellett irja elő, mert tulajdonképen az egész főtárgyaiásnak alapja a vádirat, illetve a vádhatározat. Ismeretes ama küzdelem, melyet a vádiratok felolvasása ellen az elmélet legkiválóbb férfiai folytatnak. Egyoldalú kiváltsagolását látják ebben a vádnak. A küzdelem éle azonban főleg a franczia minták után induló vádiratok túlszinezése és a vádnak a főtárgyalás elején élőszóval való előterjesztése ellen irányul. A belga javaslat előterjesztése alkalmával a legbehatóbb vitatkozások tárgyává tették e kérdést és mivel az »aete d'accusation« intézményét megszüntették, nem tartották mellőzhetőnek a közvádló szóbeli előterjesztését, de a visszaélések megakadályozása czéljábol ezt >expressis verbis« szűk korlátok közé szorították. (»Le procureur général exposera le sujet de l'accusation, sans entrer dans la discussion de charges<). Az ujabb perrendek, mint a német és osztrák törvények is, a vádlónak szóbeli előterjesztését, mely Francziaországban a vádhatározat felolvasása mellett is szokásos, mellőzik. Continental is perrendtartás azonban egy sincs, mely a vádiratnak vagy vádhatározatnak a főtárgyalás elején való felolvasását is nélkülözhetőnek tartaná, sőt valamennyi oly fontos perjogi mozzanatnak tekinti, melynek elmulasztása semmiséget von maga után. Es nem csupán a felolvasás elmulasztása, hanem a felolvasás időpontjának meg nem tartása is semmiségi ok, következéskép ha a bizonyító eljárás közben olvassák fel a vádiratot, fenforog a semmiség még akkor is, ha ez ellen egyik fél sem tesz kifogást. Ha tehát véletlenül mégis megtörténnék, hogy a vádirat vagy vádhatározat felolvasása elmaradt és a mulasztást a főtárgyalás folyamán veszik észre, akkor elülről kell kezdeni a tárgyalást, mert külömben a semmiségi ok el nem enyészik. Amaz okok, melyeket a vádiratnak vagy vádhatározatnak felolvasása ellen a vád és védelem egyensúlyának a védelem terhére való megzavarása miatt rendszerint sorakoztatni szoktak, alig bírhatnak súlylyal a javaslattal szemben, mely kifejezetten előírja, hogy a vádiratból, illetőleg a vádhatározatból csakis az úgynevezett rendelkező rész olvasandó fel. Ezzel biztosítva van a felolvasásnak kétségtelenül helyes czélja, hogy a vádlott megismerje a vádat, ha erre még alkalma nem volt; de el van kerülve az, mi a legtöbb támadásra adott alkalmat, hogy t. i. a vádnak jusson az első szó s hogy a bíróságot a tárgyalás eredménye irányában elfogulttá tehesse. Sokat vitatott kérdés az is, hogy a vádlottat helyes-e a főtárgyaláson kihallgatni és nem kellene-e inkább az Angliában és Észak-Amerika legtöbb államában fennálló rendszert meghonosítani, mely a vádlott kihallgatását mellőzi. A vádlott kihallgatása ellen különösen felhozzák, hogy a vádlottat a kihallgatással beismerésre kényszerítik, ellenmondásokba keverik, melyeket a vádló a vádlott bűnössége mellett bizonyítékul érvényesíthet, holott a vádeljárás szabályai szerint a vádlónak kell minden bizonyítékról gondoskodni. Felhozzák még, hogy a vádlott kihallgatása mellett az elnök többé-kevésbbé az előkészítő eljárás minden mozzanatát és eredményét a vádlott elé állítja, mi a közvetlenség rovására esik; és több helyen olvasható amaz ellenvetés is, hogy az igazság felderítése érdekében sem szükséges a vádlott kihallgatása, mert vagy be van bizonyítva bűnössége és ekkor fölösleges a kihallgatás, vagy ártatlan a vádlott és ekkor a meg nem érdemlett elítélés félelme legtöbbször megfosztja a vádlottat 13*