Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
96 870. szám. II. A. főtárgyalás megnyitása, az idézettek jelenlétének megállapítása és a vádlott kihallgatása. (301-305. §§.) 1. A megnyitás és a jelenlét megállapítása, E fejezetnek 301. §-ában foglalt rendelkezéssel veszi kezdetét az eljárás menetének szabályozása. A főtárgyalás megnyitása a vezetés fogalmából folyóiag az elnököt illeti. A megnyitás a javaslat szerint az ügynek rövid megjelöléséből áll, melyhez a hallgatóságnak szóló figyelmeztetés kapcsolandó. E rendelkezés egyrészt útmutatás kivan lenni arra nézve, hogy ne beszélje el az elnök az egész tényállást, hanem egyszerűen nevezze meg a vádlót, a vádlottat és a bűncselekményt, másrészt a tárgyalás méltóságának biztosítására szolgál. Hogy a vádlott bilincs nélkül jelenjen meg, az oly intézkedés, melyet a franczia »code d'instruction criminelle«-ből (310. ez.) csaknem minden perrendtartás átvett. Méltányos, hogy a külömben is egyéni szabadságától megfosztott vádlott ne hordozza a rabság jelvényét, mely tagjainak szabad használását korlátozza. Nem következik azonban e rendelkezésből, hogy bilincset soha sem volna szabad alkalmazni. Lehet, hogy rakonczátlanul viseli magát a vádlott, sőt a felek, a bíróság tagjai ellen tettlegességre is vetemedhetik, miért is az elnöknek joga van fegyelmi büntetésül (297. §.) a bilincs alkalmazását elrendelni. De ennek ritka kivételiek kell lenni. A franczia és a német joggyakorlat — mert egyik törvény sem intézkedik e tárgyban expressis verbis — szintén megengedi a bilincs alkalmazását, ha tettlegességtől és nagyobb rendzavarástól tartani lehet. Hogy a fogvalevő, őr kíséretében jelen meg, és hogy esetleg a szabad lábon lévő vádlott is fegyveres őrizet alá vehető, az a biztonság követelménye. Az azonban éppen nem következik ez intézkedésből, hogy a fegyveres őr a tárgyalás folyamán a vádlott mellett foglaljon helyet, ellenkezőleg ez csak akkor indokolt, ha a vádlott magaviselete erre okot szolgáltat. Lehetőleg külsőleg is kifejezést kell nyerni annak az elvnek, hogy a vádlott alanya és nem tárgya a pernek. Mihelyt az elnök a tárgyalást megnyitotta, azonnal, főleg az azonosság megállapítása czéljából, kikérdezi a vádlottat személyes viszonyaira nézve. A 133. §. első bekezdésében megjelölt kérdéseken kívül mást nem szabad a vádlotthoz intézni. Arra nézve, hogy állva kell-e a vádlottnak a hozzá intézett kérdésekre válaszolni: a javaslat 296. §-ának negyedik bekezdésében foglalt általános szabály intézkedik. Órákig tartó kihallgatásnál igen fárasztó lehet az állás, mely lelki kimerülést is okoz, miért is az elnöknek jogában van megengedni azt is, hogy ülve maradhasson a vádlott. A vádlott azonosságának megállapítása titán az összes megidézett tanukat és Szakértőket a terembe kell hívni, hogy megállapítható legyen, nem fog-e fennakadást szenvedni a főtárgyalás. A jelenlét megállapítását a javaslat az elnökre bizza, ki leginkább tudja megítélni, hogy mely tanuk elmaradása teszi esetleg szükségessé a tárgyalás elnapolását. Az elmaradás miatt szükséges indítványok megtevése és azok fölötti határozatok hozása leginkább itt vannak helyükön, de azok a tárgyalás későbbi folyamában is megtehetők. Mihelyt egy vagy több megidézett nem jelent meg, kötelessége az elnöknek a feleket felhívni, hogy indítványt terjeszszenek elő az iránt, vájjon a főtárgyalást a meg nem jelentek nélkül megtarthatónak tartják-e vagy nem; erre a törvényszék határoz. Ha esetleg időközben, vagy a főtárgyalás folyamán a vádlott meghalt: indokolt, hogy a további eljárás végzéssel legyen megszüntethető. Mert e nélkül, minthogy a főtárgyalás befejezése rendszerint az ítélethozás (323. §.), ily esetben ítéletet hozna a bíróság, az ítélet pedig csak felmentő vagy bűnösséget megállapító (324. §.) lehet.
