Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 97 A megjelenés megállapítása után az elnök a tanukat és szakértőket a terem elhagyására oly felhívással utasítja, hogy a részökre kijelölt helyiséget el ne hagyják, sőt joga van az elnöknek a vádlott, a tanuk vagy a szakértők eltávozását vagy összebeszélését megakadályozó intézkedéseket is tenni. E rendelkezésből nem következik, mintha az elnök meg nem engedhetné a tanuknak és különösen a szakértőknek a teremben való jelenlétet. A német perrendtartás tilalma pl. nem is vonatkozik a szakértőkre (242. §.). Néha egyenesen szükséges a tanuknak vagy szakértőknek jelenléte, mit a javaslat éppen nem zár ki. A franezia, a német és az osztrák gyakorlatban nem tekintik semmiségi oknak, ha a tanuk benmaradnak a tárgyalás termében. Hasonlóképen az sem semmiségi ok, ha a tanú vagy szakértő a kijelölt helyet elhagyja. Mindazáltal ez nem menti fel az elnököt ama kötelesség alól, hogy a szabályt lehetőleg megtartsa. Minthogy a magánvádló és a sértett gyakran tanukként is kihallgatandók és ennélfogva az igazság felderítése érdekében szükséges lehet, bogy ezek ne hallják a vádlott vagy a többi tanuk vallomását, ezek is a terem elhagyására kötelezhetők; de mivel közvetlenül érdekelve vannak a bíínvádi ügy által, sőt részben egyenesen perfelek: jogos és méltányos, hogy a képviseltetés iránti jogukra figyelmeztetve legyenek. 2. A vádlott, a kir. ügyészség, a védő meg nem jelenése és ennek követkézméayei. A kir. ügyészség többes képviselete. A contradictorius eljárás és a közvetlenség elvének szigorú követelménye, hogy a vádlott jelenléte nélkül főtárgyalás tartható ne legyen. A javaslatnak 297., 310. §-ai élénk bizonyítékai ama felfogásnak, mily fontosságot tulajdonít a javaslat a vádlott jelenlétének. Mindazáltal e szabály alól két kivételt kellett tenni. Egyik az, midőn a vád tárgya kihágás vagy egyedül pénzbüntetéssel büntetendő vétség; a másik pedig az, midőn az eljárásnak csak az a czélja, hogy a lefoglalt tárgyak elkobzása vagy megsemmisítése kimondassák (1878: V. törvényczikk 62. §.). Az első eset nem más, mint a javaslat 540. §-ában szabályozott makacssági eljárás. Ha a járásbíróság feljogosítható arra, hogy csekélyebb súlyú vétség vagy kihágás miatt folyamatba tett ügyben a vádlott távollétében is ítélhessen, annál inkább fel lehet erre jogosítani a törvényszéket, mint három tagból álló bíróságot. Ez az eljárás a törvényszékek előtt csak nagy ritkán s csupán összefüggés esetén, i. i. akkor lesz alkalmazva, ha a vádlott kihágással vagy oly vétséggel van vádolva, mely pénzbüntetéssel büntetendő. Mindazáltal ezekben az esetekben is jogában áll a bíróságnak a vádlottat személyes megjelenés kötelességével idézni, ha kihallgatását nem találta mellőzhetőnek. Habár a vádlott jelenléte csak a legcsekélyebb súlyú cselekmények fenforgása esetében mellőzhető, még e mellett is biztosítékot állít fel a javaslat az iránt, hogy a védelem érdeke a makacsság miatt való eljárás által csorbát ne szenvedjen. Ezt a biztosítékot a javaslat abban találta fel, hogy nem engedi meg, hogy a bíróság súlyosabb büntetést állapítson meg, mint a mely a vád határozatban, illetőleg ha ez nem volt hozva, a vádiratban foglalt minősítés szerint alkalmazható. A vádelvre alapított pernek logikai következménye, hogy a közvád képviseletére hívatott kir. ügyészségnek jelenléte nem mellőzhető, de fölösleges volna a jelenlétet a principális magánvád eseteire kiterjeszteni, midőn küíömben is a kir. ügyészség előzetes felhívása nélkül jár el a bíróság. Mily felesleges időveszteség volna péld. sajtó útján elkövetett magán becsületsértések KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVIII. KÖTM. 13