Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 87 Az utolsó tíz év alatt annyira megváltoztak az idők és az emberek, annyira tökéletesedtek a közlekedés eszközei, hogy a mi tiz évvel ezelőtt elérhetetlennek látszott, annak útjába ma már nem gördül komoly akadály. A javaslatnak tehát a rendes eljárásnál is számításba kellett vennie az esküdtszéket, mely a polgári erények oktató iskolája, s Tocqueville szavai szerint ez a legszebb oldala (c'est la, á mon avis, son plus grand avantage); hol a polgár a törvény holt betűjét megelevenedni látja s megismeri közvetlen közelről, hol jogairól és kötelességeiről öntudatos fogalmat nyer s érvényesülésök föltételeinek, a törvénynek és az állami intézményeknek szükségességéről, valamint a jogi rend felforgatására irányuló törekvések végzetes voltáról s fentartásának kényszerűségéről közvetlen tapasztalás utján meggyőződik. A bíró székébe emelt polgár a biró jellemét ölti magára, mely a szabadsággal visszaélni nem tud; esze, lelke művelődik, s a jogi rend őre lesz. A javaslat a rendes eljárásban sem hagyhatta figyelmen kivül az esküdtszéket, mely ily módon a polgárok jog- és kötelességérzetét élénkíti, a jogot és a polgári kötelességet élő tudattá változtatja, s ezzel az államnak nemcsak az igazságszolgáltatás terén tesz hasznos szolgálatokat. Mindazáltal nem mulaszthatta el a javaslat annak gondos megvizsgálását sem, vájjon a Németországban működő schöffen-biróság általában véve életrevaló-e, s különösen hazánkban az igazságszolgáltatás javára alkalmazható-e az esküdtbíróság mellett vagy helyette. Kétséget nem szenved, hogy a felebbezés jelentékeny megszorítása a garantiák szaporítását kívánja meg a végből, hogy az igazság a bizonyítás szabályaihoz kötve nem levő biró önkényének kiszolgáltatva ne legyen; s tagadni nem lehet, hogy a scabinatus erre olcsó eszközül kínálkozik. Ámde a népbiróság intézménye nem jogosít arra a reményre, hogy a hivatásos biró eljárásának megnyugtató ellenőrzője legyen s e mellett a nem felébbezhető ítélet igazsá,gos jellegét is biztosítsa. A korunkban működő sehöffen-biróságot, mely a régi német intézménytől csak a nevet örökölte, felállítása óta lépten-nyomon erős bizalmatlanság követi. Valódi hazájában, Szászországban, a perjogi kérdések elbírálásából a schöíf ki volt zárva s meg volt szabva, hogy a szavazásnál a bíró megelőzze a schöíföt s hogy a vádlottra nézve kedvezőtlen kérdés eldöntéséhez négynél több szavazat szükséges; ez pedig nyilvánvalólag annyit jelentett, egyfelül hogy a schöff a hivatásos biró vezetése alatt álljon, másfelül pedig, mivel a bíróság három állandó bíróból és négy schöffből volt megalakítva, hogy az intézmény újjáalkotói sem tartották tanácsosnak vádlott elitélését egyedül a schöífökre bízni. A schöff-biróság ítéletei ellen külömben is helye volt és helye van a felebbezésnek, a végből kétségtelenül, hogy a schöffök hibáit a hivatásos birák jóvátehessék. A bizalmatlanságot keltette és táplálja az intézmény jellege. A tapasztalás bizonyítja, hogy a schöffök nézete és szándéka a jogász biró véleményében és akaratában legtöbbnyire megsemmisül, hogy a schöffök közreműködése az esetek legtöbbjében csak látszat. Az a biró mégis, a ki őket tetszése szerinti irányba vezeti, az ítéletért személyesen nem felelős, mert az az ítélet, külső szinére, nem az ő actusa. S ha akad schöff, a ki a hivatásos biró véleményével ellentétes nézetet törekszik érvényesíteni, az menten az elfogultságba részrehajlás, vagy legalább az önfejtíség és minden áron való ellenkezés gyanújába esik. Ily esetben azután hosszú időbe kerül, mig a saját véleményéhez kötelességszerűen ragaszkodó bíró a schöffoket esetleg felvilágosítja, vagy belenyugszik abba, a mit esetleg jogi okokkal megmásítani nem bír. Ez a tény pedig jelentékenyen alászállitja az eszköz olcsóságát, melylye! a schöffen-biróság felállítása kecsegtet, s mely teljesen el is enyészik, ha azokat a semmiségi panaszokat sem hagyjuk számításon kívül, melyekre oly férfiak eljárása szolgáltat gyakori okot, a kik perjogi kérdések fölött is, ehhez való értelem nélkül, látatlanba döntenek,