Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
86 870. szám. Az nem tagadható ugyan, hogy a műveltség állása az ország minden részében nem ugyanaz. így van ez másutt is. Ezek az adatok mégis teljesen igazolatlanná teszik azt a feltevést, hogy az általános műveltség alsóbb fokán álló vidékeken nem található elégséges férfi, a ki az esküdtszék intézményének megfelelő műveltséggel bir. Az 1890. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországban a férfi-lakosságnak fele tud írni és olvasni; országos átlaguk 50'ii°/o. S a haladás e részben is feltűnően gyors, mondhatni, hogy rohamos. Ma kétszer annyi ember tud irni és olvasni, mint húsz évvel ezelőtt; s a magyar anyanyelvűek haladása az országos átlagot is jóval meghaladja: a magyar anyanyelvű férfiaknak 59-i4°/o-a tud irni és olvasni. Legelmaradottabbak a ruthenek és oláhok lakta vidékek. Az irni-olvasni nem tudó férfiak száma legtöbb Máramaros, Ugocsa, Szilágy, Arad vármegyékben. De a legutóbb lefolyt tiz év alatt ezekben is örvendetesen haladt a férfiak általános műveltsége előre: Máramarosban 16u7°/o-ről 22-08°7o-re, Ugocsában 27'i8°/o-ről 34'3á°/o-re, Szilágyban 24-57°/o-ről 31'85°/o-re, Arad vármegyében pedig 25*66°/o-ről 37"04°/o-re. Krassó-Szörényben az írni-olvasni tudó férfiak 43'7i°/o-et tesznek. Még kedvezőbb az állapot Temesben, hol a férfiaknak 54*8o°/o-je, és Torontálban, hol 56'64°/H e tud irni és olvasni. A városok férfi lakosságának műveltsége pedig még azokon a vidékeken is, melyekben az általános műveltség a legalacsonyabb fokon áll, nemcsak kielégítő, hanem nagy mértékű haladást is mutat. Hogy ugyanezt a vidékre, a falvakra nézve is nem állapithatjuk meg, annak oka a hiányos iskoláztatásban keresendő. A jó népiskolák szaporítása meg fogja hozni a sikert. A kik esküdtbiróságuuk hatáskörének kiterjesztését ellenzik, aggódva mutatnak arra, hogy Magyarország népe faj, nemzetiség, vallás szempontjából sokfélekép meg van oszolva ; az esküdt pedig azokból a körökből való, melyek a népérzelmek és meggyőződések hirdetői, de egyszersmind számos meg sem is szüntethető érdekek és összeköttetések fűzik őt jogkereső polgártársaihoz. Ausztriában is voltak, a kik attól tartottak, hogy a politikai, nemzetiségi, hitfelekezeti ellentétek, melyek a lakosság minden rétegét áthatják, nagy veszedelmeket fognak felidézni, s attól féltek, hogy az egyik nemzetiség a másik fölött fog bíráskodni, hogy elitélje minden áron, vagy saját pártbelije fölött fog ítélni, hogy felmentse bizonyosan. Ámde az idő és a gyakorlat megmutatták, hogy aggadalomra nem volt ok. A nemzetiség jelszavai alatt folyó izgatások gyűlölködő türelmetlenségre, sőt az állam egységének megbontására vezethetnek. Ez való. S ennek útját is kell állani. A divergáló elemek egyesítésére s a magyar nemzetnek egységes egészszé tevésére — a közös nyelv és kultúra van hivatva. A nemzetiségi izgatásokkal szembe tehát éppen az esküdtbíróság intézményét kell állítanunk, hogy ösztönözze a nemzetiségeket a magyar nyelvnek, írásnak és olvasásnak még fokozottabb elsajátítására. S valószínű, hogy a magyar nyelv, melynek összeolvasztó hatását figyelmen kívül hagyni nem lehet, amaz izgatásoknak is véget fog vetni. De ha az idő és a tapasztalás azt mutatnák, hogy az izgatások nem szűnnek s az esküdteket igazságtalanságokra csábítják: a discreditált területnek megbízhatóbb vidékhez való csatolásával az esküdtbíróság hivatását meg lehet óvni s a hullámokat ártalmatlanokká lehet tenni könnyen; mert a zónarendszer töszomszédossá tett már oly vidékeket, a hol. e részben is kedvező az állapot. Az ethnographiai viszonyokból eredő aggodalmakat el fogja oszlatni a helyes szervezet a nélkül, hogy rendkívüli intézkedésekre lenne szükség.
