Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
2 . 870. szám. becsületét, szabadságát, vagyonát, az emberi életet, az alkotmányos jogokat és a tulajdont legközvetlenebbül érinti. A bűnvádi igazságszolgáltatás csak akkor felelhet meg nagyfontosságú feladatának, ha ezeket a kérdésehet tételes jogszabály világosan és határozottan megoldja. Mindezek a szempontok kétség fölé helyezik annak szükségét, hogy valamint a jogéletnek egyéb ágai, akképen a bűnvádi eljárás is, rendszeres törvénykönyvben legyen szabályozva. A felsoroltakhoz nyomatékos ok gyanánt járul még hazánkra nézve ama sok visszásság, mely abból ered, hogy — eltekintve a társországoktól, — a magyar államnak azon a területén s, mely egy igazságügyi törvényhozás alatt áll, a büntető társasbiróságok eljárása részben tételes szabályozás nélkül szűkölködik, részben pedig azt külömbözó' jogforrások szabályozzák. A mellett e jogforrások lényegileg elütő alapelveken nyugosznak, ezért egymással nagyon sok tekintetben egyenes ellentétben vannak és nemcsak az igazságszolgáltatás modern követelményeinek meg nem felelnek, hanem alkotmányjogunknak számos tételével sincsenek összhangzásban. Rövid áttekintés a magyar bűnvádi eljárási jognak jelenleg hatályban levő forrásain azonnal szembetünteti a felsorolt hiányokat. a) A törvényszékek hatáskörébe utalt bűncselekmények tekintetében a következő eljárási szabályok vannak érvényben: 1. Az országnak a Királyhágón túl fekvő részeire nézve az országgyűlésnek 1867. évi márczius hó 8-án és 11-én tartott üléseiben hozott határozata, melyet később a »Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló 1868. évi XL1II. törvény czikknek 12. §-a fentartott, felhatalmazta a minisztériumot az igazságszolgáltatás terén szükséges intézkedések megtételére. E felhatalmazás alapján a m. kir. minisztérium által 1867. június 27-én, »az erdélyi köztörvényhatóságok alkotmányos hatáskörének visszaállítása tárgyában« kibocsátott rendeletnek 14-ik pontja az Erdélyben akkor hatályban volt törvénykezési és igazságügyi szabályokat« és ezek közt az 1853. évi július hó 29-én kibocsátott ausztriai büntető perrendtartást, a hozzá 1861. évig kiadott pátensekkel és rendeletekkel együtt »ideiglenesen« fentartott?. 2. Fiume városában és kerületében ugyanezt a jogforrást hagyta érvényben a magyar országgyűlés képviselőházának 1870. évi márczius hó 15-iki ülésében adott, illetőleg a horvátszlavón országgyűlésnek 1870. évi július hó 20-án hozott határozatában foglalt felhatalmazás alapján a m. kir. miniszterelnök, az igazságügyi m. kir. miniszter és Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja által 1871. évi szeptember hó 14-éu 3870. szám alatt kiadott rendeletnek 11. §-a. Kifejezetten fentartotta e jogszabályt a magyar büntető törvénykönyveknek Fiume városában és az ahhoz tartozó kerületben való életbeléptetése tárgyában 1880. évi augusztus hó 28-án 2.380/1. M. E. szám alatt kibocsátott igazságügyi miniszteri rendeletnek 37. §-a is. 3. A polgárosított magyar határőrvidéken és a fennállott titeli zászlóaljnak területén, —mely a jelenlegi törvénykezési beosztás szerint a karánsebesi és a pancsovai törvényszékek, továbbá a fehértemplomi törvényszék területéből a fehértemplomi, károlyfalvi és kubini, az újvidéki törvényszék területéből pedig a titeli és a józseffalvi (zsablyai) járásbíróságok területére terjed ki, — az 1872. évi június 9-én kelt királyi leirat alapján 1872. évi október hó 8-án 31.720. szám alatt kibocsátott igazságügyi miniszteri rendelet XIV. czikke azt a törvényjavaslatot jelöli meg követendő jogforrásul, a melyet J872. márczius 6-án az akkori igazságügyi miniszter »a törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárásnak ideiglenes szabályozása tárgyában« a képviselőház elé terjesztett. »A bánsági határőrvidék és a titeli zászlóalj polgárosításának törvénybe iktatásáról és
