Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 3 a polgárosítás folytán szükségessé vált más intézkedésekről szóló 1873. évi XXVII. törvényczikknek 16. §-a az emiitett törvényjavaslatot érvényben tartotta s igy ezen a területen e szabályok törvényhozási intézkedés alapján jelenleg is kötelező erővel birnak. 4. Minthogy a most emiitett javaslatnak országgyűlési tárgyalása nem volt lehetséges, a bűnvádi eljárási jognak & Királyhágón inneni részekben való sürgős szabályozása pedig különösen a kir. bíróságok szervezése és a kir. ügyészség intézményének behozása folytán elkerülhetetlennek mutatkozott: az akkori igazságügyi kormány az 1872. évi május hó 1-én 4765/I.M.E. szám alatt kelt rendelettel e törvényjavaslatot, a képviselőház 15 tagú bizottsága által megállapított szövegben, azzal a felhívással küldte meg a törvényszékek elnökeinek: iparkodjanak a felügyeletük alatt levő bíráknál — a bírói függetlenségnek teljes megóvása mellett — oda hatni, hogy »e szabályok a fenforgó bűnvádi ügyek körül alkalmaztassanak.* Egyidejű intézkedés alapján a pesti kir. főügyésznek 1872. évi május hó 18-án 3224. szám alatt kiadott körrendelete utasította az országnak Királyhágón innen fekvő részében működő kir. ügyészeket, hogy »a bűnvádi ügyek körül reájuk ruházott teendőkben és eljárásokban kizárólag e törvényjavaslat szabályait kövessék zsinórmértékül, s a meanyiben hatáskörükben áll, részökről is hassanak oda, hogy a bíróságok is a törvényes gyakorlat korlátain belül ugyanezekhez a szabályokhoz alkalmazkodjanak.« Több bíróság kezdetben nem mutatkozott hajlandónak e törvényjavaslatot bűnvádi eljárási gyakorlata alapjául elfogadni, még az akkori budapesti kir. ítélőtábla is csak az 1874. év elején járult hozzá, .a kir. curia mint legfőbb Ítélőszék pedig 1878-ig határozott ellentétbe helyezkedett vele. A 70-es évek végén a bíróságok legnagyobb része, — bár egyes eltérésekkel, — követte a javaslat intézkedéseit, de már a 80-as évek elején a judicatura, — és pedig a kir. curiától vezetve, — sok irányban és nagy jelentőségű kérdésekben eltért azoktól. így a törvényszékek elé tartozó bűnügyekben az eljárásra nézve jelenleg nem az 1872. évi javaslatot, hanem a bíróságoknak azt sok tekintetben módosító, nem általános és több változást is feltüntető gyakorlatát, mint jogszokást, kell forrásul tekintenünk. Hazánk területének legnagyobb részében tehát, — a jogforrások történetében példa nélkül álló eset, — a kir. ügyészség tagjaira nézve kötelező szabályul volna tekintendő egy több mint két évtized előtt s akkor is ideiglenes intézkedés gyanánt szerkesztett törvényjavaslat, mely a bíróságokra soha sem volt kötelező, hanem csak zsinórmértékül volt nekik ajánlva. Még' ma is fennáll tehát az a szembeszökő visszásság, hogy a bűnvádi igazságszolgáltatás terén együttműködésre hivatott két közhatóságnak: a büntető bíróságoknak és a kir. ügyészség tagjainak ellentétes jogszabályokat kellene követniök. b) »A kir. járásbíróságok, hatáskörébe utalt vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárású a büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. törvényczikk 44. §-ában foglalt felhatalmazás alapján 1880. évi augusztus hó 15-én 2265/I.M.E. sz. alatt kibocsátott igazságügyi miniszteri rendelet*) és az 1883. évi VI. törvényczikk az ország egész területére nézve egyöntetűen szabályozza. c) Megint nagyon elütő jellegű és tartalmú eljárási szabályok vannak érvényben a nyomtatvány utján elkövetett és esküdtbiróságok hatáskörébe utalt bűncselekményekre nézve. 1. Az 1848. évi XVIII. törvényczikkben foglalt sajtótörvény, melynek 18—23. §-ai a sajtóügyi eljárásra vonatkozó néhány alapvető intézkedést tartalmaznak, csak az országnak Királyhágón innen fekvő részében birnak hatálylyal. E törvénynek 17. §-a felhatalmazván a *) V. ö. a fennállott határőrvidékre nézve e rendeletnek 111. §-át, Fiume városára és kerületére pedig az 1880. évi augusztus 28-án 2380/I.M.E. sz. a. kelt rendelet 43. §-át. 1*