Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

38 870. süám. 4. A javaslat rendszere. A javaslat a bűnvádi perrendtartás anyagát harminczkét fejezetbe foglalta. Az I. fejezetben az egész eljárásra vonatkozó közös tárgyakat, a II-ikban az illetékességet szabályozza, a III—V-ikben a bűnperben működő személyekről, a Vl-ikban a kizáró és mellőző okokról, a Vll-ikben pedig a bíróság határozatairól rendelkezik. A többi fejezetek az eljárás rendes menetének sorrendjében következnek egymásután. A bizonyításra vonatkozó és azok a többi fejezetek, melyek — mint a terheltnek hatóság elé rendeléséről és kihallgatásáról szóló X. fejezet, — az eljárásnak egész menetére vonatkozó közös rendelkezéseket tartalmaznak (X—XIV. fej.) az előleges, (VIII—IX. fej.) és a közbenső eljárásról (XV—XVI. fej. szóló fejezetek közé vannak elhelyezve. A terhelt kihallgatásának szabályai után közvetlenül következnek a személyes szabadság és az egyéni jogok korlátolására vonatkozó rendelkezések (a XI. és XII. fejezetekben), minthogy ezek a kihallgatással rendszerint szoros kapcsolatban vannak. A javaslat rendszere egyebekben nem szorul indokolásra. Habár számos külföldi törvény*) a bűnvádi perrendtartás anyagát a fejezeteken fölül másként is osztályozza, a javaslat ezt mellőzte, mert ezek a felosztások — eltekintve attól, hogy jelentőségök tisztán elméleti — az alkalmazásban, nevezetesen a törvény idézése körül, számos nehézséget okoznak. Ugyanez okból mellőzte a javaslat a törvény anyagának felosztását czikkekre és ezeken belül §-okra, V. A bűnvádi eljárási jog vezérelveinek keresztülvitele a javaslatban. Általánosan elismert igazság, hogy a bűnvádi perrendtartás jellegére az a körülmény gyakorol döntő befolyást, hogy az eljárási jog vezérelvei közöl melyeket fogadott el alapul s mily mértékben vitte azokat keresztül. A jelen javaslatnál is tehát első sorban azt kell vizsgálni, hogy a bűnvádi eljárási jognak legfontosabb sarktételeit: a vádelvet, a szóbeliséget és közvetlenséget, a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét, a nyilvánosságot és a védelem szabadságát mennyiben viszi keresztül ? E helyütt természetesen csak rövid vázlat adható, a részletes intézkedések tüzetes tárgyalásának az indokolás különös részében lesz helye. a) A vádelv és a nyomozó elv. Ezeknek keresztülvitele a javaslatban. Alapvető jelentőségénél fogva az első helyre tartozik a nyomozó és a vádélv kérdésének tárgyalása. Mióta csak büntető eljárás létezik, e kérdés megoldása folyton foglalkoztatta az elméket és más-más irányba terelte az eljárás fejlődését. Közte és az állam büntetőjogi feladata között igen szoros a kapcsolat. A meddig ama felfogás uralkodik, hogy a bűncselekmények az állam érdekét közvetlenül nem érintik és az általuk sértett magánegyénekre tartozik a jogrend helyreállításában fáradozni, esetleg az állam segélyeért folyamodni, a vádelv adja az irányt az eljárásnak. Ennek haszna szembeszökő. Már maga az a körülmény, hogy az ügy a polgári per alakjában van tárgyalva és hogy az abban érdekeltek, mint felek, teljes jogegyenlőséget élveznek, megnyeri a jogérzet helyeslését. Az pedig, hogy az így alakított eljárásban minden működés csak a felek indítványára történik, és hogy ők tartoznak a bizonyítékok előállításáról gondoskodni, a biró tehát kizárólag a per vezetésével foglalkozhatik, emeli elfogulatlanságát és a helyes ítélet biztosítékait. * így a német »Reichsstrafprozessordnung« hat könyvre oszlik és ezek ismét fejezetekre; a franczia és a belga *code d'instruction criminelle« két könyvre, a második könyv ismét hét csímre s ezek ismét fejezetekre; az olasz seodiee di procedúra penale* négy könyvre, melyeknek anyaga ismét czimekbe és fejezetekbe van csoportosítva.