Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 39 Ily tisztán azonban csak addig érvényesülhet a vádelv, a meddig a társadalmi élet fejletlen és a meddig az államhatalom főleg a külellenségek leküzdésével foglalkozik. Tényleg csakis a római állam első századaiból és a germán népek középkori történetéből vannak adataink a büntető eljárásnak ily alakzatáról. A hogy az államhatalom erősbül és az igazságszolgáltatás terén is érvényesiti, sőt mind szélesebb körre terjeszti ki jogait, megszűnik semle gessége a bűntettesek irányában. Mindinkább elterjed az a meggyőződés, hogy a bűntett nemcsak annak, a ki ellen elkövetve vagy megkísérelve volt, hanem a jogrend megzavarásával az államnak érdekeit is sérti. Az államhatalom tehát jogosítva érzi magát a bűntettes ellen magánegyén szorgalmazása nélkül is eljárni, sőt veszélyesnek találja kizárólag a felek buzgóságára és körültekintésére hagyni a bűnösség bizonyítékainak egybegyűjtését. így fejlődött a hivatalból való eljárás elve (Official-Princip) és az anyagi igazságra törekvés szükségének felismerése, mindkettő mai napig megdöntetlen sarktétele a bűnvádi perjognak. Az állam nem nézheti tétlenül létokai legfontosabbjának, a jogrendnek felforgatására irányzott támadást, nem kötheti annak visszautasítását minden esetben a közvetlenül sértettnek gyakran indolentia, félelem vagy a kár jóvátétele által megakadályozott fellépéséhez. Másrészt az is kétségtelen, hogy a legfontosabb jogokat rendesen helyrepótolhafatlanul korlátozó, illetőleg megsemmisítő büntetés nem teheti függővé a polgári perbeli alaki igazságtól, melynek érvényesülése a felek belátásának, ügyességének, illetőleg mulasztásainak van alávetve. E két nagy vívmány túlhajtás következtében haszon helyett a legnagyobb kárt okozta, mert belőlök fejlődött a nyomozó (inquisitionalis) rendszer. A hivatalból eljáró bíró elvesztette elfogulatlanságát, a közte és a vádlott között fejlődő szellemi harcz felizgatván hiúságát, szenvedélyét, hajlandóbbá tette őt az üldözésre és a bossznállásra, mint a jog követelményeinek megvalósítására. Az anyagi igazság kipuhatolására irányzott törekvés pedig telhetetlen fürkészéssé fajult, a polgárok alapjogainak kicsibe vételére, a vádlottnak magának a való kiderítése végett eszközül felhasználására, végre a kínvallatásra vezetett. Ily módon lett a XVI. század óta a legtöbb európai állam büntető eljárása nyomozóvá. Egyedül Angolország őrizte meg a vádrendszert, mert ott a hatalmasan érvényesülő népakarat és a polgárok szabadságainak tisztelete megakadályozták a királyi hatalom túlterjeszkedését és a nyomozó rendszernek ezzel párhuzamos fejlődését. Azonban itt sem maradt meg a vádelv egész tisztaságában, mert az állam elleni bűntetteket régebben is hivatalból, bár külön vádközegek (attorney generál, sollicitor generál) kezdeményezésére üldözték és ujabban (Victoria 42., 43. t. 22. f.) a közvád más esetekre is ki van terjesztve, sot a magánvádló sem lép fel saját, hanem a korona nevében, köteles a vádat bírság terhe mellett fentartani s igy tulajdonképen az állam vádközegévé válik. A continensen uralkodott nyomozó rendszerből a XVIII. század közepe óta mind jobban terjedő szabadelvű eszmék kiszorították legkárhozatosabb intézményét: a torturát. De azért még eléggé nyomasztó maradt a rendszer, az egyéni jogokat fel sem vevő irányával, hosszadalmas, titkos eljárásával és a kínvallatás helyébe lépett s engedetlenség czímén alkalmazott büntetésekkel. Midőn a XVIII. század végén a középkori intézmények megdőltek, a gyűlölt nyomozó eljárás sem maradhatott érvényben. Ez utón haladt a franezia törvényhozás is. Az ellenkező rendszernek alkalmazásától, a vádelvnek megvalósításától várták a reform sikerét. Lényegében az angol eljárást akarták átültetni, csakhogy a hivatalból való eljárás és az anyagi igazságrajtörekvés alapelveit nem kívánták feláldozni, mi részben a bűnvizsgálat és a közvádlói hivatal megszokott intézményeihez való ragaszkodásban is leli okát. Ez alapokon készült az 1808. évi code d'instruction criminelle. A tiszta vádelvet nem fogadhatta el, mert az a hivatalból való eljárást kizárta volna; de, mint láttuk, a mintául választott angol jogban sem nyert kifejezést. A nyomozó elvet korlátozni kívánta s e végből