Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
780. szám. 37 hozott járásbíróságnak székhelye van (545. §.). A járásbirósági ügyekben tehát a perorvoslatoknak az 1883. évi VI. t.-czikkben megállapított kettéosztása megszűnnék. A törvényszéknek amaz ítéletei ellen, melyekre nézve a 382. §. a felebbezést ki nem zárja, — a kir. ítélőtáblához lehetne felebbezni (381. §.). A felebbezéssel meg nem támadható ítéletek ellen semmiségi panasznak a kir. curiához volna helye (426. §.). A végzés ellen használt felfolyamodás felülvizsgálatára a vádtanács, a kir. ítélőtábla és a kir. curia volnának hivatva (378. §.) Ezekből látható, hogy a felebbviteli bíróságokra nézve tervezett módosítások sem a törvényszékeknél, sem az 1890. évi XXV. t.-czikk alapján szervezett tizenegy kir. ítélőtáblánál szervezeti változtatásokat nem fognak szükségessé tenni, hanem legfeljebb személyzet^zaporitást vonnának maguk után. Szervezeti ujitás volna ellenben, hogy a javaslatnak hatálybalépte esetén a kir. törvényszékeknél az itélő tanácsokon kivtil vádtanácsra is lesz szükség, mely egyesíti a felügyelő tanács (Rathskammer, Chambre du conseü) és a vád alá helyező bíróság (Anklagekammer, Chambre de mise en accusation) teendőit. Előbbi minőségében, mint a vizsgálatok ellenőrzője, részint mint első-, részint mint másodfokú biróság határoz, utóbbi hatáskörében csak mint elsőfokú bíróság működik. A vádtanács nem állandó és önálló testület gyanánt van tervezve, hanem mint az illető törvényszéknek senatusa. A főügyészségekre és a kir. törvényszékek mellett működő kir. ügyészségekre nézve a javaslatnak életbeléptetése alkalmából nem kellene szervezeti változtatást tenni. Csupán az 1890. évi XXV. t.-cz. 14. §-ában szervezett tizenegy főügyészi állást, — melyek közöl az e törvény 24. §-ában nyert felhatalmazás alapján hat betöltetlen maradt, — kellene betölteni. Továbbá tekintettel a szóbeliség behozására, a főügyészi helyetteseknek száma, tekintettel továbbá arra, hogy a javaslat a nyomozás elrendelését, vezetését és részben teljesítését is (84., 92., 93. és 96. §§.) a kir. ügyészségekre bizza, esetleg ezeknek személyzete lesz a szükséghez képest szaporítandó. A szóbeliség behozatalával be lesz töltendő továbbá a koronaügyész állása, mit az 1871 : XXXIII. t.-cz. 28. §-a ez esetre tartott fenn. De minthogy ez állás a nevezett törvény 2. §-ában már szervezve van, törvényhozói organisatorius teendő ez irányban sem szükséges. Újításnak csak a kir. járásbíróságok mellett működő ügyészségi megbízottak intézménye tekinthető. Ennek szervezetét a javaslat hatálybalépte esetére alkotandó törvényben kellene meghatározni. A kir. ítélőtáblák fó'tárgyalásain a 409—411. §-ok értelmében eljáró közvédőknek kirendelése, — mely nem egyéb a hivatalból való védelemnek egy új alakjánál, — az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 50. és 54. §-ai keretében fog megtörténhetni. A mennyiben mégis új rendelkezések szüksége merülne fel, ezek a tervezetben már készen álló új ügyvédi rendtartásnak törvényjavaslatába lesznek felvehetők. A javaslatnak törvényerőre emelkedése esetére szükségessé váló szervezeti és hatásköri rendelkezések szabályozása tárgyában az igazságügyi kormány külön tőrvényjavaslatot fog beterjeszteni, melynek előkészítése végett, különösen az esküdtbiróságok hatáskörének megállapításánál döntő szempontoknak teljes felderítése czéljából a szükséges adatok, nevezetesen a legutóbbi népszámlálásnak hazánk nemzetiségi viszonyaira és a lakosság műveltségére, valamint nyelvismereteire vonatkozó hivatalos adatai már is fel vannak dolgozva.