Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
36 870. szám. Nevezetesen nem szabályozza a javaslat: a) a büntető bíróságoknak és a kir. ügyészség tagjainak hatáskörét; b) a képesítést az esküdtszéki tagságra és az esküdtszéki lajstromok elkészítését; c) ama kevésbbé jelentékeny szervezeti módosításokat, melyek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetében a jelenlegi szervezeten teendők lesznek, nevezetesen: a vádtanács szervezetét és az ügyészségi megbízottak intézményét (521. §.), vagyis a kir. ügyészség ama közegeire vonatkozó szervezeti rendelkezéseket, a kik a járásbíróságok hatáskörébe utalt ügyekben a közvádat rendszerint képviselni fogják. Mindé kérdéseket, melyeknek megoldása az eljárás menetét és lefolyását szabályozó perrendtartásba a rendszernél és a dolog természeténél fogva nem tartozik, — a javaslat külön törvénynek hagyja fenn, mely a bűnvádi perrendtartásnak életbe léptetése alkalmával lesz megalkotandó. Minthogy azonban a javaslatnak ez irányban elfoglalt álláspontja és különösen az esküdtbiróságok hatásköréről szóló intézkedések mellőzése a szakkörökben ellenmondásra talált, szükségesnek mutatkozik a fennebbiekben foglalt indokoláson felül egyenesen reá mutatni arra, hogy a külföldi törvényhozásoknak nagyobb réize hasonló felfogást emel érvényre. Nevezetesen: első sorban a legmodernebb és rendszer szempontjából is legkiválóbb két törvénykönyvet: az osztrákot és a németet véve szemügyre, — ezek egyike sem tartalmaz intézkedést sem az esküdtek képesítése, sem az esküdtszéki lajstrom készítése, sem végre az esküdtbiróságok hatáskörének szabályozása tárgyában. Előbbiről Ausztriában az 1873. évi május hó 23-án kelt külön törvény, a német birodalomban pedig az 1877. évi január hó 27-éről kelt szervezeti törvény rendelkezik. Az esküdtbiróságok hatáskörét pedig az osztrák-magyar monarchia másik államában a bűnvádi perrendtartás hatályba léptetése tárgyában szintén 1873. évi május hó 23-áról kelt másik törvénynek VI. czikke, illetőleg a német szervezeti törvénynek 80. §-a állapítja meg. Az esküdtek képesítését és az esküdtszéki lajstromok készítésének módját Francziaorszagban az 1872. november 21-én kelt »Loi sur le jury« (1—21. czikk) Belgiumban az 1869. évi június hó 18-áról kelt törvény, Olaszországban az 1874. évi június hó 8-áról kelt külön törvény a bűnvádi perrendtartás keretén kivül szabják meg; az olasz »corte d'assise« hatáskörét pedig az 1889. évi deczember hó 1-éröl kelt »regio decreto«-nak 28. czikke szabályozza. Ezek a tények eléggé bizonyítják teljes tévességét annak a felfogásnak, mintha a büntetőbirói hatáskört minden esetre a bűnvádi eljárásról szóló törvényben kellene megállapítani, s ennek szabályozása nélkül a perrendtartás hézagos volna. Egyébként a javaslat legnagyobbrészt úgy is a jelenlegi bírói és ügyészi szervezetet vette rendszerének alapjául. A bűntettek és vétségek felett itélő bíróságok hatáskörét a javaslat továbbra is akként tartja megállapitandónak, hogy — eltekintve az esküdtbíróság hatáskörébe utalt bűnügyektől, melyekre nézve a381.§. a felebbezést kizárja, — a többi bűntettek és a vétségek eseteiben első fokon a járásbíróságok és a törvényszékek, másodfokon a törvényszékek és a kir. ítélőtáblák, legfelső fokoD pedig semmitőszéki hatáskörrel a kir. Curia járnának el. Ez utóbbi akkor, ha a semmiségi panaszt esküdtbíróság ítélete ellen (352., 373. és 374. §§.) törvényszéknek nem felebbezhető ítélete ellen (382. §.), végre a kir. ítélőtáblának első fokban hozott ítélete vagy érdemleges végzése ellen (333. és 418. §§.) használták, mint másodfokú, ha pedig azzal a törvényszéknek vagy a kir. Ítélőtáblának másodfokban hozott ítélete ellen éltek, — mint harmadfokú bíróság járna el. A felebbviteli hatáskört a javaslat akként kívánja megállapítani, hogy a járásbíróságoknak valamennyi határozatát az a törvényszék vizsgálja fölül, melynek területén a határozatot
