Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

# 34 870. szám. IV. Vezérszempontok a javaslat előkészítésénél. A javaslat tartalma és rendszere. Minden törvényhozói alkotásnak sikere első sorban annak a főiránynak és azoknak az elveknek helyes megválasztásától és megfelelő követésétől függ, melyek a törvénynek előkészítő' munkálatainál szem előtt tartandók. A javaslatnak részleles intézkedései csak akkor lehetnek helyesek, egyedül abban az esetben felelhetnek meg a gyakorlati élet követelményeinek, ha szerencsésen vannak megválasztva amaz irányeszmék, melyekből az előkészítés kiindult és ha helyesek azok az alapelvek, melyeken a javaslatnak rendszere fel van építve. Szükséges tehát mindenekelőtt megjelölni és indokolni ama legfőbb szempontokat, melyek a jelen javaslatnak szerkesztésénél irányadókul szolgáltak. I. Vezérszempontok. Ama szoros kapcsolatnál fogva, mely a bűnvádi igazságszolgáltatás s az alkotmány, valamint a nemzetnek társadalmi viszonyai közt mutatkozik: az első irányeszme az volt, hogy a javaslat megfeleljen közjogunk szellemének, a nemzeti jog felfogásnak és jogfejlődésnek, s kellő összhangzásban álljon hazai viszonyainkkal, különösen nemzetünknek művelődési, nemzetiségi és társadalmi viszonyaival. Kétségtelen, hogy a szerves kapcsolat a nemzet életviszonyaival, továbbá az állampolgárok jogi meggyőződésének és a jogélet terén kifejezést nyert hajlamainak kellő figyelemben tartása és érvényre emelése adja meg a törvénynek valódi életerejét és biztosítja alkalmazásának üdvös hatását. Ez okokból a javaslat kiindulói pontúi általában a meglevő alapot választotta. Fentartotta mindazokat a hazai intézményeket, elveket és szabályokat, melyek vagy nemzetünk jogalkotó tevékenységének eredeti termékei, vagy már korábban lévén átvéve hazai jogforrásaink sorába, meggyökeresedtek népünknek és jogász közönségünknek meggyőződésében és a melyeket hosszabb gyakorlati tapasztalat helyeseknek és czélszerűeknek bizonyított be. Nem szükséges azonban bővebben indokolni, hogy a javaslat nem szorítkozhatott jelenleg érvényben levő bűnvádi gyakorlatunknak egyszerű összefoglalására. Már maga az a tény, hogy a birói gyakorlat sem nem egyöntetű, sem meg nem állapodott, kizárta annak lehetőségét, hogy a javaslat a jelenlegi jogszokásnak egyszerű összefoglalását vagy egyedül továbbfejlesztését tűzhette volna feladatául. De kizárja ezt az az érdemleges ok is, hogy a jelenlegi joggyakorlat számos hézagot tüntet fel és hogy több tétele alapos kifogás alá esik. A javaslat ennélfogva jelenlegi jogunknak továbbfejlesztése mellett annak reformját is kezdeményezi. Nem tévesztette azonban szem elől azt az elkerülhetetlen és erős rázkódtatást, azokat a zavarokat és visszásságokat, melyekkel az átmenet nélkül való, merész reform jár, s ezért általában óvakodván az életbevágó változtatásoktól, az eddigi állapotot teljesen felforgató újítástól, a fokozatos, mérsékelt és óvatos reformnak keresztülvitelére szorítkozott. A jelenlegi állapot javításánál a modern kor színvonalán álló tudománynak elismert tételei, a legkiválóbb külföldi törvényhozások intézkedései és az ezekre vonatkozó gyakorlati tapasztalatok szolgáltak útmutatókul. De a javaslat óvakodott mind attól, hogy a külföldi törvényhozások intézkedéseit hazai viszonyainknak beható mérlegelése nélkül egyszerűen átvegye, mind attól, hogy a külföldi államokban tett törvényhozói kisérleteket, vagy a kísérletig sem jutott törekvéseket kövesse.