Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 379 Németországnak nincs is számbavehető processualistája, ki ne helyeselte volna, hogy a német perrend nem vette fel az osztrák perrendtartás 156. §-ának 3. pontját. 2 ) Maga az osztrák perrendtartási javaslat készítője is ellentétben lévőnek tartja az osztrák perrendtartás 156. §. 3. pontjában foglalt rendelkezést a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerével. Nem hiszsztik tehát, hogy ellenmondásra fog találni a javaslat amaz álláspontja, hogy egyetlen tulajdonképeni kizáró okot nem ismer, mert alig szorul indokolásra, hogy az a három ok, melyek a tanumentesség eseteitől elkülönítve (204. §.) vannak megjelölve, csak a lelkészi, illetve védői és hivatali titoktartás és az általános tanukötelesség közötti összeütközés elkerülését czélozzák. Nem birnak tehát ez esetek a tulajdonképeni kizáró okok természetével, melyeknek a főjellege az, hogy a tanú igazmondását kétségbe vonva előre képtelennek nyilvánítják a tanuságtételre bizonyos tulajdonságokkal biró, vagy bizonyos körülmények között levő személyeket. E három ok felállítására az államot nem bizalmatlanság vezeti a tanú igazmondó képessége és akarata iránt, hanem az a tekintet, hogy az állam által tiszteletben tartandó fontos egyházi védői és közhivatali kötelességek körén rést ne üssön. - Tulajdonképen tehát ez esetek a mentesség jellegével birnak és ha a javaslat a mentesség eseteitől mégis elkülönítette, ezt csak azért tette, hogy e szétválasztással jelezni kívánja a külömbséget, mely mégis ez és a többi mentő okok között fenforog. A tanúságtétel ugyanis a többi mentő ok tekintetében tisztán a tanú akaratára van bizva, mig a lelkész, a védő és a közhivatalnok, ha vallani akarnának is, sem bocsáthatók tanuságtételre. Mindhárom ok közelebbi felvilágosítást igényel. a) A lelkészek tanumentessége kétségkívül a canoni jogból fejlődött ki, mely a papoknak megtiltja (can. 2. Dist. VI. de poenit. Cap. 12. XI. V. 38. de poenit. és különösen Cap. 13. X. V. 31. de excess. praelat. Clarus Sent. nat. Lib. V. 5. in Qu. 87. Addit 7.) annak közlését, mi velük gyónásban közölve volt. »De illis — mondja Szt. Tamás (qu. 70. art. [add. 2.]) — quae homini sünt commissa in geereto per confessionem, nullo modo debet testimonium fieri, quia hujus modi res non scit ut homo, sed tanquam Dei minister, et május est vinculum sacramenti quolibet hominis praecepto.« Hogy mennyire a canonjog volt e mentesség alapja, azt leginkább bizonyítja a franczia judicaturának e kérdésben nyilvánított okadatolása. Franoziaországban ugyanis már régibb törvényszéki határozatok (arr. Pari. Paris 13. oct. 1580.) is elismerték a papok e kiváltságát, de a »code d'instruction criminelle« nem intézkedvén e tárgyban »expressis verbis«, a judicatura azzal az érveléssel, hogy a concordatum a katholikus egyházat az állam védelme alá helyezte, és igy az államnak kötelessége mindazt, mi az egyház gyakorlatához tartozik, megóvni és fentartani: elismerendőnek tartotta a papok azt a jogát, hogy a gyónásban velők közlőitekről tanúságot tenniök nem kell (Arr. Cass. 30. nov. 1810: . . . »qu'il résulte du concordat du 26. Me^sidor au IX. et de la loi du 18. germinal au X. contenant les articles organiques du régime de l'Église catholique dans ses ! ) Érdekes, miként nyilatkozik erről maga az osztrák perrendtartás javaslatának készítője, Glaser, a »Beitráge zur Lehre vom Beweise im Strafprocess* czímű munkájában (213. lap). »Das neueste Beoht folgte dem Zugé dieser Entwickelung (szabad bizonyítás tana) in der Richtung nach Ausdehnung der Befreiung de3 Zeugenbe-weises von juristischer Regelung. Die grosse Mehrzahl der in den neuesten Gesetzen fiir den Zeugenbeweis ertheilten Eegeln hat nicht sowohl den Zweck, die Meiriheit und Verlasslichkeit des Beweisergébnisses zu sichern, als vielmehr öffentliche und Privatínteressen, namentlich die der zu vernehmenden Zeugen, gegen allzuharte Anforderungen des Strafprocesses zu schützen. Sieht man davon ab, so bleiben sehr vénig Eingriffe des Gesetzes in das System des Zeugenbeweises übrig. Die österreichische St. P. 0. stettt noeh ausdrückliche Ausschliessungsgründe auf, allerdings falién zwei derselben unter jené őben bezeichneten BüeJcsichten und nur der dritte gehört unter den Gesichtspunkt einer Vorsorge für das Beweisergebniss. 48*
