Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

380 870. szám. rapportes généraux avec les droits et la súreté de l'Étaí. que la réligion catholique est placée sous la protection du gouvernement; que ce qui tient nécessairement á son exercise dóit consequemment étre respecté et maintenu; que la confession tient essentiellement au rite de cetté réligion stb.). Égy lépéssel úgy ezen, mint a későbbi határozatok, különösen az 1841. márczius 31-iki, még tovább mentek és a gyónásban közlöttekkel egy vonalba helyezték, a gyónáson kívül titoktartás kötelezettsége alatt közlőiteket. Angliában, hol a reförmatio a gyónás titkát védő hagyományokat megszakította, a gyakorlat e kérdésben nagyon ingadozó és inkább a kiváltság figyelembe nem vétele felé hajlik. Roscoe, Bért, de különösen Greenleaf minden kiváltság ellen nyilatkoznak. Stephen (Digest. art. 117) fennálló jognak mondja azt Angliában, hogy papok és orvosok kényszeríthetők a titok leleplezésére (made to them in professional confidence). Csakis SMcziábcm van a régi traditio teljes hatályában, a mennyiben itt a lelkész oly tényekről, melyeknek tudomására a lelki vigasztalás alkalmával tett vallomásokból jutott, nem tanuskodhatik (confessions, made to hím in the course of religions visits or for the sake of spiritual consolation). Hazánkban a gyónásra vonatkozó titoktartás kötelességét mindig elismerték, sot a canonjog intézkedéseit annyira figyelembe vették, hogy, mivel a canonok szerint a tanuzás súlyosabb bűnesetekben szabálytalanságot szül, az 1787. márczius lén kelt azt az intézkedést, hogy a papok az állam elleni bűntetteseket (erimini status rei) feljelenteni és bűnügyekben tanúskodni tartoznak, az 1790. április 20-án 13.024. sz. a, kelt helytartótanácsi intézvény megszüntette. A tanukötelesség alól való teljes mentességet a későbbi joggyakorlat ugyan fenn nem tartotta; de a mentességet nem csupán a gyónás körére szorította, hanem kiterjesztette a lelkészszel titoktartás kötelezettsége alatt gyónáson kívül közölt dolgokra is. A mint pedig e kiváltság már nem a gyónás körére szorítkozott: a vallási intézmények természetéből foly, hogy az egyszerű titoktartás pecsétje alatt közlöttek minden vallású lelkésznél figyelembe voltak veendők. így az osztrák (112. §.), bajor (II. 204. §.), szász (213. §.), württenr bergi (195. §.), hannoveri (65. §), badeni (150. §.), thüringiai (176. §.), oldenburgi (107. §), frankfurti (80. §.) lübecki (87. §.) törvényekben már nemcsak a gyónás körére és nemcsak a katholikus lelkészekre volt kiterjesztve a szóban lévő kiváltság. A »Greistliche in Beziehung auf dasjenige, was ihnen in der Beichte oder sonst als Seelsorger anvertraut ist« vagy »unter geistlicher Amtsverschwiegenheit« szokásos kifejezése e törvényeknek. Igen természetes, hogy az ujabb particiilaris német törvények és a német birodalmi perrendtartás sem szorították a mentességet a gyónás körére. Az utóbbi törvény (52. §.), feljogosítja a lelkészt a tanúságtétel megtagadására »in An^ehung desjenigen, was ihnen bei Ausübung der Seelsorge anvertraut ist«. Az 1873-iki osztrák törvény igy szól (151. §.): »als Zeuge dürfen bei sonstiger Nichtigkeit ihrer Aussage nicht vernommen werden: 1. Geistliche in Ansehung dessen, was ihnen in der Beichte oder sonst unter dem Siegel geistlicher Amtsverschwiegenheit anvertraut wurde«. Mindkét perrendtartás megegyez tehát abban, hogy az állam által elismert minden vallás lelkészére kiterjeszti a mentességet, de külömböznek egymástól annyiban, hogy míg a német birodalmi perrendtartás teljesen a lelkészre bízza azt, kíván-e tanúskodni, addig az ausztriai perrendtartás szerint a lelkész a gyónásban és azon kívül hivatali titok alatt vele közlőitekre nézve határozottan el van tiltva a tanuságtételtől. A német törvény álláspontját követik a hollandi törvény (63. ez.), az olasz perrendtartás (288. ez.) és a belga javaslat (II. k. 101. ez.) is, mig a franczia javaslat (Le Royerfél« 57. ez.) az osztrák rendszerhez csatlakozik.